Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Játszom, ahogyan lélegzem

Néztem az üvegen át,
ahogy kétszer nézi meg az órát,
mielőtt belép. Így szeretem.
Pontos, és stílusa van.
És a pultnál – néha az is fontos –
összesúgtak páran: ki ez a lány?    

 Egyedül volt.
 Szelíd és védtelen.
 Más, mint a színpadokon.
 Egy mosolyban láttam,
 tudja az életem.
 Ennyit a titkaimról.     

  Játszom, ahogyan lélegzem.
  A zenén nőttem fel.
  Igazi méreg, hat amíg élek.
  Úgy jött, mint az anyatej.
  Az útra hangjegyet váltottam.
  Nem tudom, merre visz el.
  Nem baj, ha drága, és nem baj, ha lejár,
  csak hamis ne legyen.  

Úgy van, ahogy én rég.
Félig itthon, félig messzi vendég.
Folyton útközben. How are you, babe?
I’m fine. Szeretem így.
Itt is, ott is új a pálya mindig.
Megyek valamiért, jövök valakiért.    

 Sosem elég, ameddig eljutunk.
 A csöndben is új zene szól.
 Egy mosolyban láttam, tudja az életem.
 Ennyit a titkaimról.     

  Játszom, ahogyan lélegzem.
  A zenén nőttem fel.
  Igazi méreg, hat amíg élek.
  Úgy jött, mint az anyatej.
  Az útra hangjegyet váltottam.
  Nem tudom, merre visz el.
  Nem baj, ha drága, és nem baj, ha lejár,
  csak hamis ne legyen.

Duett Király Lindával

  1. h.kriszti:
    2010 szeptember 15

    én most hallottam előszor ezt a számot,Fantasztikus!!!!!!!Szépen felépitett,fokozatosan erősödő hangzású.egyedi szövegü,remek előadói párosirású dal.Fenomenális!!!!!!!!!

Hozzászólok