Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Ha volna két életem

   (Balázs Fecó, Bill, Rudán Joe)*

Melletted minden reggel
vidáman ébredek fel,
könnyűnek érzem mindenem.
De néha egy hang a szívemben
új útra szólít engem.
Talán nem érted meg sohasem,
hogy nem tudom, mit tegyek.
Nem tudom, hogy legyen.
Miért is nem lehetek egyszerre két helyen?
Istenem, miért nincs
két életem?  

Mennyivel könnyebb volna,
hogyha két életem volna.
Egyet örökre odaadnék neked.
A másik szabad lenne,
mindennap szárnyra kelne,
s mindenkit szeretne, akit lehet.
Ha volna két életem,
tudnám, amit ma nem.
Bár volna két életem,
hinnék mindenkiben.
Istenem, miért nincs
két életem?  

Hogyha két életem volna,
az egyik gyengéd volna.
Magadhoz láncolhatnád.
De a másik örök volna,
s ha a világ elpusztulna,
akkor is tovább lobogna.
Ha volna két életem,
nem fájna semmi sem.
Bár volna két életem,
nevetnék mindenen.
Istenem, miért nincs
két életem?
Úgy fáj, hogy nincs két életem.

*Som Lajos – Závodi János: Száz év zene

  1. BKM:
    2008 június 17

    Már napok óta ezt azeket a szövegeket olvasom. Ifjuságom kedvenc dalai voltak,és a dalszövegekben van valami hihetetlen hasonulás, az embernek olyan érzése van mintha salyát maga írta volna.
    Köszönet érte!

  2. Hungarian Film Club of Chicago:
    2010 március 27

    Awesome.

Hozzászólok