Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Messziről jövünk

Messziről jövünk. Nagyon messziről.
Magas hegyeken át és keresztül az időn.
Sokat láttunk már. Fájdalmat és csodát.
Bűnt és büntetést. Születést, halált.
  Hány dal, hány történet még
  nincs megírva, úgy maradt félbe.  

Legyen még idő folytatni tovább,
csak hogy mind ne vesszen el.
Akkor talán még marad jelünk,
ha már nem leszek, ha már te sem leszel.
  Hány dal, hány történet már
  nincs megírva, úgy szakadt félbe.     

    Elment a Nap és elbújt a Hold.
    Eltűnt a csillag.  Ma ennyi dolga volt.
    De mind visszajön, ha megfordul az ég.
    Csak embert nem láttam soha visszajönni még.  

Álljunk meg kicsit. Gyere, gyújtsunk rá
és nézzünk körül. Innen most hová?
Annyi mindent tudunk, annyi mindenről,
de egyet sosem. Győzni az időn.
  Hány dal, hány történet már
  nem lesz megírva. Úgy szakadt félbe.     

    Elment a Nap és elbújt a Hold.
    Eltűnt a csillag. Ma ennyi dolga volt.
    Mind visszajön, ha megfordul az ég.
    Csak embert nem láttam soha visszajönni még.
    Elment a Nap és elbújt a Hold.
    Eltűnt a csillag. Ma ennyi dolga volt.
    Mind visszajön, ha megfordul az ég.
    Csak ember nem jön vissza. És nem tudom, miért.

  1. susy:
    2008 december 12

    Drága Attila!
    Ennél csodálatosabbat még nem hallottam. Óriási Gratuláció a Mánia lemezhez!
    Jajj de szép, fájdalmasan szép és megható.
    Minél előbb beszerzem a lemezt, mert így belehallgatva, ez egy igazi életmű. Egytől egyig szenzációsak a számok !
    Köszönet a dalokért!

  2. vanyi:
    2009 január 6

    Kedves Attila,

    hihetetlenül tiszták ezek a gondolatok. Nem tudok mást írni: tökéletes.
    Jó, hogy vagy nekünk.

Hozzászólok