Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Tudom, én is megnyugodnék

Mint akit felkapott egy hullám,
sodródom, s nincs sehol otthonom.
Valaki eljön, valaki elhagy.
Sehová sem tartozom.  

Idegen arcok tengerében
úgy kelek útra minden hajnalon,
hogy mire vége ennek a napnak,
megtalálom otthonom.    

Hidd el, én is megnyugodnék,
 ha valahová tartoznék.
 Tudom, én is megnyugodnék,
 ha valakihez tartoznék.  

Ereimben a város lüktetése.
Vágtató kaland minden pillanat.
Valakit végre szeretni kéne,
mire véget ér a nap.    

Tudom, én is megnyugodnék,
 ha valahová tartoznék.
 Hidd el, én is megnyugodnék,
 ha valakihez tartoznék.

  1. Tóth Gyula:
    2010 július 23

    Ha valahova tartozhatnék.

Hozzászólok