Fecó zenekara ezen a lemezen a szlovákiai, rozsnyói Sexit volt.
A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
A dalcímekre kattintva olvasható a szöveg. Ha egyben szeretné látni a lemez összes szövegét, akkor ide klikk.
Ez itt már nem értelmezhető.
Ez itt már most nem felfogható.
Ha megtörténhet ilyen itt,
többé semmi nem segít.
Ez a bolygó most már elhagyható.
Most már nemcsak gyáva, már gonosz is.
És elvadult, sötét.
Nincs több kérdés, amit feltennék.
Már csak egyetlen szorít:
MIÉRT!
Hittük, hogy minden változó,
jöhet majd egy változás, ami jó.
Hol veszett el, nem tudom.
Nézőtéren? Színpadon?
Vége. Nincs több illúzió.
Ha megtörténhet ilyen itt,
józan ész már nem segít.
Ez a bolygó most már elhagyható.
Ez a bolygó már csak bajt hordozó.
Ez a bolygó így már nem lakható.
A terem lassan elsötétül,
zsúfolt már a nézőtér.
Arcok lenn a félhomályban.
Nézem, hátha eljöttél,
de attól félek már,
bárhol állsz, a sűrűségben elveszel
– ha itt leszel.
Ha most nem látlak, nem tudom,
mikor lesz rá újabb alkalom.
Tegnap néhány ismerősöm
mondott rólad néhány szót.
Túl vagy már a rossz időkön,
mikor minden mindegy volt.
Hívtunk volna már,
de a régi számon, amit tudtam, más felel.
Vagy senki sem.
Máshol laksz, vagy mással élsz.
Ha találkozunk, majd mindent elmesélsz.
Új név a régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Más kép egy album másik oldalán.
Új név egy régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Másképp minden értelmetlen volna már.
Hívtunk volna már,
de a régi számon, amit tudtam, más felel,
vagy senki sem.
Máshol laksz, vagy mással élsz.
Ha találkozunk, majd mindent elmesélsz.
Új név egy régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Más kép egy album másik oldalán.
Új név a régi ház falán.
Új év – ez könnyebb lesz talán.
Másképp minden értelmetlen volna már.
Kicsit számolunk megint.
Kicsit változunk megint.
Elfáradt egy másik év.
Ahogy adott, úgy tudott.
Amit elvitt – itt sem volt.
Ködbe rajzolt, halvány kép.
Mennyi minden összegyűlt,
ami értékesnek tűnt,
de költözéskor eldobnánk.
Annyi mást meg elvinnénk,
ami fontos volt és szép,
de elkopott, vagy eltűnt lassanként.
Bárcsak a régiek vigyáznának ránk,
hogy látni a lényeget megtanulhatnánk!
És bárcsak az égiek
egyszer vezetnének úgy,
hogy bárhová indulunk, vigyen tiszta út!
Odakinn, idebenn vihar most már ne legyen.
Tudod, megpróbálnánk, milyen volna könnyebben.
Odafenn, idelenn csak a sötétségtől félek.
Kérlek, védj meg! Egy gyertyát gyújts nekem!
Tudod, ünnep lesz megint.
Össze kéne jönni mind,
megterített asztalnál.
Földre hajló szárnyaink,
ki se nyílt virágaink,
megmutatnánk egyformán.
Kicsit búcsúzunk megint.
Kicsit változunk megint.
Elfáradt egy másik év.
Ahogy adott, úgy tudott.
Amit elvitt – itt sem volt.
Ködbe rajzolt, halvány kép.
Mennyi minden összegyűlt,
ami fölöslegesnek tűnt,
de most már jobban őriznénk.
Mindig hű akartam lenni, sosem voltam.
Bárhogy féltem is a búcsúzásoktól.
Egyszer fölösleges voltam, máskor nyugtalan bolond.
Örök kérdőjel volt, hogy csináljam jól.
Forró, türelmetlen éveinket éljük.
Sehová, senkihez nem köt megszokás.
A tegnap ronggyá tépett újság,
a holnap szöveg nélküli dal.
Ugyan minek kéne magyarázkodás?
Menj el. Szökj el,
ha itt már nincs hely.
Menj el. Szökj el.
Új bort nyiss fel.
Ugyan mit számít, hogy mit mondanak rólad?
Két part között, keskeny hídon áll a bál.
De neked mi dolgod ezzel?
Magad vagy a vágtató folyó.
S valahol téged is vár az óceán.
Forró, türelmetlen éveinket éljük.
Sehová, senkihez nem köt megszokás.
És ha megsebeznek, becsapnak, vagy nem figyelnek rád,
ugyan minek kéne magyarázkodás?
Menj el. Szökj el,
ha itt már nincs hely.
Menj el. Szökj el.
Új bort nyiss fel.
Nyolc évszak, 1987.
Ha most itt lennél, azt mondanám, húzódj közelebb,
tölts egy pohárral, és meséld el a te történeted.
Mennyi örömmel és mennyi gonddal hagyott itt az év? –
kérdeznénk egymást régi ismerősökként.
Tudom én is, néha dráma volt, máskor kabaré.
Senki máséhoz nem fogható. Épp úgy, mint másoké.
Néha nevettél, játék az egész, csak nem tudjuk, mi a tét.
Esélyünk van játszani – valamit már nyertünk mindenképp.
Mintha filmet néznénk, tudjuk jól,
titkok vannak a vásznon túl.
Azt a függönyt senki ne húzza el.
Ami jön, legyen mindig új.
Nem az én szerepem,
nem is én keresem,
mégis jó, hogy így alakult,
és most én kérhetem,
legyen szép az este, szép az ünnep,
szép az újabb év.
Legyen úgy, ahogy mind szeretnénk…
Mindennap új híradók és régi slágerek.
Néha elképzelem, hogy megfordítva jobb volna, úgy lehet.
Legyen pezsgés, legyen izgalom, de úgy békességesen.
Miért ne lennénk együtt? Látod,
ugyanúgy vagyok én is másmilyen.
Nem az én szerepem,
nem is én keresem,
mégis jó, hogy így alakult,
és most én kérhetem,
legyen szép az este, szép az ünnep,
szép az újabb év.
Legyen úgy, ahogy mind szeretnénk…
Zűrzavaros képek.
Lehunyt szemmel nézed:
elsodor a karnevál.
Évek óta várod,
hogy megértsd ezt a táncot.
Meg-megáll, körbejár.
Furcsa jelmezt adnak rád,
és úgy tűnik neked,
hogy mindenkinek fontos
a rádosztott szerep.
Magadban állsz, és nem tudod,
mi történt, és hogy történhetett…
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És futnak a napok, és már magad se tudod,
vajon holnap bírod-e még.
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És játszanak veled, amíg észre nem veszed,
hogy az életed csak a tiéd.
Nem vagy biztos benne,
mikor, miért, merre,
de pár dolog már elveszett.
Számlát írsz a porba,
átadnád, ha volna,
de furcsa így, hogy nincs kinek.
A parton állva eltűnődsz,
a folyó hogy rohan.
Elmennél egy szép nap.
De hová és hogyan?
Tudod már, hogy minden
túl közel, vagy túl messze van.
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És futnak a napok, és már magad se tudod,
vajon holnap bírod-e még.
És csak forog a kerék, és csak pörög a kerék,
ki se szállhatsz, hogyha elég.
És játszanak veled, amíg észre nem veszed,
hogy az életed csak a tiéd.
Balázs Fecó és Kovács Kati
A csönd évei, 2000.
Volt idő, mikor még nem voltál,
s nem éreztem, hogy fájna majd, ha nem volnál.
És most, látod, féltelek,
őrizlek, védelek,
mert lesz idő, meglehet,
hogy nem leszel már.
Voltak, akik szerettek, úgy hiszem.
Ma sem tudom, végül miért hagytak el.
De téged most már féltelek.
Szeress úgy, hogy jó legyek.
Őrizz meg.
Elveszek, ha nem figyelsz rám.
Változnak az évszakok.
Rossz idők, szép napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok.
Jó idők, rossz napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.
Próbáltam másokkal, máshogyan.
Ma egyik is, másik is messze van.
És véletlen, úgy lehet,
de téged már féltelek.
Őrizz meg. Elveszek,
ha nem figyelsz rám.
Változnak az évszakok.
Rossz idők, szép napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok.
Jó idők, rossz napok.
Bújj hozzám, ne hagyj el,
s ha én mennék, ne engedj el.
Nyolc évszak, 1987.
Kicsi ördögök, és rosszak, mint a tűz.
Mint a szél, rohannak értelmetlenül.
Olyan örült zajra képesek, hogy tőlük zeng a ház.
Mind csak bajt csinál, ha az ember nem vigyáz.
És ha éhesek, hát éhesek nagyon.
Mintha vihar söpörne át az asztalon,
csak romokat hagynak maguk után, és repülnek tovább.
Ezer fontos dolguk van még legalább.
Ne is álmodozz, soha nem fáradnak el.
Nekik egyszerűen mindent látni kell.
Megismerni, megkóstolni, kipróbálni mind,
amit nem szabad a felnőttek szerint.
Mert még elhiszik, ez egy ártatlan világ,
és te ott leszel mindig, ha szükségük van rád.
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
te elkergeted mindenki bánatát.
Kicsi ördögök, és rosszak, mint a tűz,
de csak addig, amíg közéjük nem ülsz.
Közelről már másképp látszik. És mindegyikük szép,
és mindegyikük egyformán a tiéd.
A mesét, mindegy, honnan kezded el,
de vigyázz jól, mert mind nagyon figyel.
Szelíd szó és egyszerű dal, és kenyér az asztalon…
Mert ha éhesek, hát éhesek nagyon.
És elhiszik, ez egy ártatlan világ,
és te ott leszel mindig, ha szükségük van rád.
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
te elkergeted mindenki bánatát.
Még elhiszik, ez egy ártatlan világ,
és te ott leszel mindig, ha szükségük van rád.
Ha bármi baj van, nemsokára játszhatnak tovább,
te elkergeted mindenki bánatát.
Az Aranyág Alapítvány számára született dal
(Auth Csilla, Balázs Fecó, Charlie, Keresztes Ildikó, Novák Péter, Roy, Somló Tamás, Szekeres Adrienn, Szolnoki Péter, Tátrai Tibor, Tunyogi Orsi, Vikidál Gyula előadásában)
Hűvös volt ez a nap,
és az újságok szerint
jön az eső, jön az ősz.
Hosszú tél lesz megint.
Húzódj még közelebb,
s ha egy kevés bor maradt,
oszd meg velem a poharad,
ugyanúgy, mint szebb időkben.
Ez a csönd éve volt.
Körülzárt, átkarolt.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
Húzódj még közelebb.
Hajtsd a párnámra fejed,
s az a páncél, ami óv,
földre hullik, lehet.
Ne beszélj, dal se kell.
Már a zenék sem azok,
amik nehéz napokon
végül is rólunk szóltak.
Ez a csönd éve volt.
Szinte fájt, ahogy átkarolt.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
Ez a csönd éve volt.
Mint az ár, elsodort.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
Ez a csönd éve volt.
Lassan múlik, mint a hold.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
Ez a csönd éve volt.
Lassan elfogy, mint a hold.
Gyere hát, legalább
te légy kicsit bolond.
A csönd évei 2000.
Azt mondták, ha kemény lennék,
ha égetnék, mint a száraz jég,
az életben sokkal többre mennék.
Mert lélek nincs, csak régi filmeken,
vagy öreg, elkopott zenékben.
Csak bajt okoz. Tűnjön el egészen.
Ha néha rossz a kedvem valamiért,
nem baj, ha senki sem ért,
keverj nekem egy Vörös Tér koktélt.
Össze ne rázd, keverd meg egyszerűen.
Régi recept, látod, mégse sok van ilyen.
Vodka, gitár és szerelem. Ennyi kell,
és máris jobb a nap valamivel.
Csak a háromból kettő benne legyen.
Ha néha rossz a kedvem valamiért,
hidd el, az se baj, ha senki sem ért,
keverj nekem egy Vörös Tér koktélt.
Ha néha rossz a kedvem valamiért,
nem számít az se, hogyha senki sem ért,
keverj nekem egy Vörös Tér koktélt.
Képzeld el, hogy felkap a szél
és mielőtt bármit is megértenél,
már pörög is vissza a film, és mikor véget ér,
ott állsz megint az út elején.
Kezdd újból, mondja egy hang.
Újjászületés. Egy másik kaland.
Második nekifutás, és egy remény, ha fordul az út,
hogy másodszor nem rontod el,
vagy nem ugyanúgy.
Szerelem még több kell, mint rég.
Az, amit szétszórtál, nem a tiéd.
Valahogy képzeld el,
mi legyen másképpen,
hogy jónak megmaradj – valakiben.
Kölcsön van mind, ami van.
Majd vissza kell, hogy add valahogyan.
Kaptad valakitől,
hogy őrizd valakiért.
Ajándék szomorúság.
Örökre szép.
Szerelem még több kell, mint rég.
Az, amit szétszórtál, nem a tiéd.
Valahogy képzeld el,
mi legyen másképpen,
hogy jónak megmaradj – valakiben.
A kultúrházban fellépett egy zenekar.
Áradt minden hang a falakon át.
Csak kívül volt helyünk,
sok baj volt velünk,
se pénzünk nem volt még, se öltönyünk.
Összezárt, hogy kívül voltunk mindenen.
Különböztünk, de mindig egyformán.
Nem értettük, mi van,
és nem tudtuk, hogyan,
de összetartoztunk mindannyian.
Gondolj rám! Számíts rám!
Túl sok minden változott, elhiszem,
de gondolj rám, számíts rám!
Csak az évek múltak el – a többi nem.
Hányszor volt, hogy csavarogtunk hajnalig,
és megbeszéltük, hogy lesz majd tovább,
hogyha egyszer majd mi jövünk,
mi mindent tervezünk,
hogy jobb irányt vegyen a világ.
Gondolj rám! Számíts rám!
Túl sok minden változott, elhiszem,
de gondolj rám, számíts rám!
Csak az évek múltak el – a többi nem.
Megy a nyár, és a sötét hajó
jön le megint a nagy folyón.
Készülődj, mire elfogy a hold, ideér.
A kapitány áll a fedélzeten.
Semmi mosoly, semmi érzelem.
Csak teher volna az utolsó út idején.
Csomagold, ami fölösleges,
amit senki soha nem keres,
ami itt – amíg itt volt a nyár – összegyűlt.
Illatok, dalok, szelíd szavak,
és amiről hitted, hogy szép marad,
egy szerelem, az is eldobható. Rég kihűlt.
Megy a sötét hajóval
fagyos, távoli tenger felé,
ahol senki sem látjha már többé.
Lehet, elsüllyed mélyre,
lehet, felszáll a felhők közé,
soha senki nem látja már többé.
Megy a sötét hajóval
fagyos, távoli tenger felé,
ahol senki sem látjha már többé.
Lehet, elsüllyed mélyre,
lehet, felszáll a felhők közé,
soha senki nem látja már többé.
Ezeregy évet lehúztam,
mennyben, pokolban,
de valahogy mindig útközben.
Valamit mindig tanultam,
és hoztam magammal,
amikor hozzád érkeztem.
Elég sok újat láttam,
de ezt se játsszuk túl.
Csak utólag vettem észre,
hogy mégsem minden új.
Keleti ég, nyugati ég,
amikor kék, egyforma kék.
Ne beszélj nekem többet elveszett évekről.
Öreg vagyok már, hogy összetörj.
Gyere velem, amikor úgy érzed, neked jó.
Ne haragudj rám, amikor nem vagyok hasonló.
Fogadj el, vagy fogadd el,
ha eltűnök az egészből.
Öreg vagyok már, hogy összetörj.
Ha valamit rosszul gondoltam,
az tévedés volt – nem hazudtam.
Elég sok jót is láttam,
de rosszból se volt kevés.
Ha csak utólag vettem észre,
az volt a büntetés.
Gyere velem, amikor úgy érzed, neked jó.
Ne haragudj rám, amikor nem vagyok hasonló.
Fogadj el, vagy fogadd el,
ha eltűnök az egészből.
Öreg vagyok már, hogy összetörj.
Úgy ment végig az utcán
a hétfő délután,
hogy jókedvű lett a város,
és szép volt minden lány.
Az újságokban írták,
meg is őriztem talán,
hogy az idén bolond év volt,
egy hétfőn volt a nyár.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én hiszem.
Újra lett volna kedvem
találkozni valakivel,
akit Hétfői Holdnak hívtam
egy másik életben.
A nevét, azt sose tudtam,
azt se, hogy hol lakik.
Mindig hétfő este jött el,
és nem maradt, csak hajnalig.
Kérdeztem őt, nem bántja-e még,
hogy ez nem igazán szerelem.
Azt mondta, szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én szeretem.
A helyzet az jó, csak egyszerűen
sosem olyan, amilyen.
Szeretem így, ha nem lehet úgy,
ahogyan én hiszem.
Megint elment a nap, ahogy mindig szokott.
Nem túl sok van már, amit még itt hagyott.
Ami félig van kész, az ma félig marad.
Engedd, hogy a dolgok most nélkülünk változzanak.
Egy felhőn ülünk, fenn a város fölött.
Távolról néztük, ahogy átöltözött.
Indulhatunk. Itt már tudjuk, milyen.
Rád bízom merre. Ne ez a bolygó legyen.
Érints meg még egyszer, lassan. Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.
Ki mondhatja meg, vajon meddig lehet,
hogy mindennap, mindenhol erős legyek?
A csönd volna jó. Kicsit könnyebb napok.
Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok.
Érints meg még egyszer, lassan. Úgy alszom el.
Legyen függöny mögött a világ.
Érints meg még egyszer, lassan, érzékenyen,
és kívánj jó éjszakát.