A könyvem félig kész.
Sokadik ének, sokadik rész
ezen az oldalon.
Hogy lesz, nem tudom.
Ahogyan írom. Vagy talán
ahogyan olvasom.
 Utakat rajzolok át.
 Attól is más a világ,
 ahogyan gondolok rád.

  Megyünk a nyárban, megyünk a télben,
  amíg a gyertya ég.
  Szemben az árral, szemben a széllel,
  amíg a gyertya ég.
  Viszünk egy lángot, másokat mások,
  amíg a gyertya ég.
  Sose fog rajtunk semmilyen átok,
  amíg a gyertya le nem ég.  

A könyvnek úgy lesz vége,
hogy az másik könyvnek a része,
amiről nem tudunk.
 Lapokat színezek át.
 Attól is más a világ,
 ahogyan gondolok rád.     

  Megyünk a nyárban, megyünk a télben,
  amíg a gyertya ég.
  Szemben az árral, szemben a széllel,
  amíg a gyertya ég.
  Viszünk egy lángot, másokat mások,
  amíg a gyertya ég.
  Sose fog rajtunk semmilyen átok,
  amíg a gyertya le nem ég.

Fekete út mellett fekete fák.
Fekete falvakon robogunk át.
Hajnali út hazafelé.
Visszaöregedve emberré.
Zene nem kell.
Lárma nem kell.
Abból volt ma elég.
 Őrület után,
 túl minden csodán,
 hajnalban hazafelé.
 Tágul a világ,
 vagy az út tart csak tovább
 hajnalban, hazafelé.  

Ha te sem alszol, azt ismerem rég.
Lehet, hogy történik valami még.
Valami jó. Valami más.
De ebben már ne engem láss.
Jó, ha jól vagy.
Látlak holnap.
Mára minden elég.
 Fáradt és törött,
 végtelen körök,
 hajnalban hazafelé.
 Tágul a világ,
 vagy az út tart csak tovább
 hajnalban hazafelé.

 Őrület után,
 túl minden csodán,
 hajnalban hazafelé.
 Tágul a világ,
 vagy az út tart csak tovább
 hajnalban, hazafelé.
 Fáradt és törött,
 végtelen körök,
 hajnalban hazafelé.
 Tágul a világ,
 vagy az út tart csak tovább
 hajnalban hazafelé.

Keleten ma árvíz volt,
nyugaton meg földrengés.
Igazán csak szerencse dolga, hol vagy.
Ott, ahol az ég szakad,
vagy ahol a föld hasad.
De ne reméld, hogy megnyugvás jön holnap.    

 Próféták jönnek
 valahonnan a mélyből.
 Szórják az átkot.
 Hirdetik az igét.     

  Bűnös vagy és hűtlen.
  Vízben halsz, vagy tűzben,
  választásod nincsen.
  Örülj, hogy szeret az isten.  

Elviselnénk minden bajt,
de ha mindig csak büntet majd,
hogyan várja, hogy bárki bármiben higgyen.    

 Megváltók jönnek.
 Gyorsan el is tűnnek.
 Hozták az átkot.
 Hazudták az igét.     

  Bűnös vagy és hűtlen.
  Vízben halsz, vagy tűzben,
  választásod nincsen.
  Örülj, hogy szeret az isten.
  Bűnös vagy és hűtlen.
  Vízben halsz, vagy tűzben,
  választásod nincsen.
  Örülj, hogy szeret az isten.

Ne gyűlölettől félj.
Ne is őrült szavaktól félj.
Ártóbb mindennél
a félelem. A félelemtől félj.
 Nem a jó van velünk,
 és a rossz ellenünk.
 Így nem igaz semmi.
 Mindig a gyávaság
 fogna fegyvert bármiért.
 A semmiért.     

  Ördög és angyal. Szent háborúk.
  Mindenki vesztes. Nincs máshogy út.
  Ne az istenektől,
  ne a rossz hitektől.
  A félelemtől félj.  

Vonul a hős a gonosz ellen.
Harcol a fénnyel a sötét.
Bűntelen a bűnnel szemben.
Ne hidd el. Ostoba mesék.
Nem megy a kép a tükör ellen.
És az árnyék is fény.
Bárhogy butítja magát az ember,
soha semmi sem fekete-fehér.
 Nem a jó van velünk,
 és a rossz ellenünk.
 Így nem igaz semmi.
 Mindig a gyávaság
 fogna fegyvert bármiért.
 A semmiért.     

  Ördög és angyal. Szent háborúk.
  Mindenki vesztes. Nincs máshogy út.
  Ne az istenektől,
  ne a rossz hitektől.
  A félelemtől félj.

Viharok, és megint jégeső.
Kivesző, veszett állat a nyár. (Nincs is már.)
Hasadó, haragos új egek.
Szakadó, dühös förgeteg jár.
Mire vártál?
 Semmi sem új, mondta az Úr,
 csak új özönvíz vár.     

  Ácsolj nagy hajót,
  ahogy azt ilyenkor kell.
  Lesz egy új kalandnak ott,
  az ég alatt egy hely.
  Csak azt őrizd meg, ami biztos,
  ami biztosan a miénk.
  És a nagy bizonytalan akármit lép,
  vagyunk és maradunk még.  

Szomorú, sötét szellemek.
Nem is egy, látod, újra itt jár. (Táncot jár.)
Jobb idők, hogyan is nincsenek,
legalább egy kicsit érted már.
Itt sose lesz nyár.
 Semmi sem új, mondta az Úr,
 csak új özönvíz vár.
 (Nincsen szabály.)     

  Ácsolj nagy hajót,
  ahogy azt ilyenkor kell.
  Lesz egy új kalandnak ott,
  az ég alatt egy hely.
  Csak azt őrizd meg, ami biztos,
  ami biztosan a miénk.
  És a nagy bizonytalan akármit lép,
  vagyunk és maradunk még.

Ha egyszer nem tudnám, mi lesz,
mert minden összegyűlt,
ahogyan éppen most van ez,
amikor nincs hová legyünk,
vennék egy új motort.
Igaz, még egy se volt,
de már kéne, gondoltam rég.  

Ahogy a múlt héten a szél,
durván szántanék.
Az sem érdekelne, mi van.
Úgyis mindent itt hagynék.
De már a sörre sincs.
Csináljuk máshogy jól.
Legyen ez egy egyszerű,
gyalogos rock’n’roll.    

 Fék se fogja, nincs kormánya,
 szárnya van csak.
 Sétál és repül, ahogy épp sikerül.
 Beleszólhat bármilyen isten,
 aki bújt, aki nem,
 átírni nincs hatalma.
 Ez így ilyen.  

Akit szeretek, nincs velem.
És nincs rá gyógyital,
ahogy a kórházból figyel,
hogy ugye minden rendbe’ van.
Hogy lenne máshogyan?
Hogy volna máshogy jól?
Ez egy hétköznap,
és egy gyalogos rock’n’roll szól.    

 Fék se fogja, nincs kormánya,
 szárnya van csak.
 Sétál és repül, ahogy épp sikerül.
 Beleszólhat bármilyen isten,
 aki bújt, aki nem,
 átírni nincs hatalma.
 Ez így ilyen.

Szépen süllyed el a város.
Szív be a mocsár.
Lassan nincs hova menni.
Mindent elborít a sár.
Gázol, letarol a semmi
bármit, amit elér.
Drágán árad az olcsó.
Felfal. Bármi jobb ennél.    

 Menekülj innen.
 Szabadulj innen.
 Itt semmi nincsen,
 csak leragadás.
 Jöhet bárki,
 azután bárki,
 sose lesz semmi se más.     

  Egyszer majd rájövünk,
  hogy mi csinálunk minden bajt.
  Együtt vagyunk ellenünk.
  Mi vagyunk a folyó és a part.  

Lassú őrület tompít.
Félrefut az idő.
Fojtó, mérgező pára.
Elfogy, nincs itt már levegő.
Könnyű, szép, tiszta érzés,
és felemelő.
Látjuk az alagút végét.
Sajnos, ez csak az innenső.    

 Menekülj innen.
 Szabadulj innen.
 Itt semmi nincsen,
 csak lemaradás.
 Jöhet bárki,
 azután bárki,
 sose lesz semmi se más.     

  Egyszer majd rájövünk,
  hogy mi csinálunk minden bajt.
  Együtt vagyunk ellenünk.
  Mi vagyunk a folyó és a part.    

 Menekülj innen.
 Szabadulj innen.
 Itt semmi nincsen,
 csak leszakadás.
 Jöhet bárki,
 azután bárki,
 sose lesz semmi se más.

Most nem vagyok épp túl erős.
Se új okos, se régi hős.
Apránként esz meg a nap,
és nem is látom, miért.
Úgyis azon múlik,
hogy szeretsz-e még.  

Egy ideje már nem vagy vidám.
Csak felhők jönnek egymás után.
Mindennap dolgozom érte,
tisztuljon végre a kép,
de úgyis azon múlik,
hogy szeretsz-e még.    

 Más nem számít.
 A többi majd lesz, ahogy.
 Rosszabb útra nem mennék,
 jobbat meg nem tudok.
 Nehezebbet jártam már,
 mert voltam itt, meg ott.
 Könnyebbet meg úgyse dobnak
 se kártyák, se csillagok.  

Csak te tudsz. Jobban, mint önmagam,
és ebben már minden benne van.
Minden vértelen nap,
minden részeges hét.
És minden azon múlik,
hogy elviselsz-e még.    

 Más nem számít.
 A többi majd lesz, ahogy.
 Rosszabb útra nem mennék,
 jobbat meg nem tudok.
 Nehezebbet jártam már,
 mert voltam itt, meg ott.
 Könnyebbet meg úgyse hoznak
 se kártyák, se csillagok.    

 Más nem számít.
 A többi majd lesz, ahogy.
 Rosszabb útra nem mennék,
 jobbat meg nem tudok.
 Nehezebbet jártam már,
 mert voltam itt, meg ott.
 Könnyebbet meg úgyse dobnak
 se kártyák, se csillagok.
 Más nem számít.
 A többi majd lesz, ahogy.
 Egyszerűbbet úgyse tudnak
 se kártyák, se csillagok.

És minden reggel
ébreszt egy madár.
Ismerem, mert évek óta
mindig visszajár.
Tudom, egyszer repült már
egy buta pillangó,
de ha éppen dalt kell írni,
ez ugyanúgy lesz jó.
 Mert ez sem jelenthet mást,
 csak vonzást és választást.     

  Hogy lesz egy dalból
  jelkép, vagy semmi sem,
  ha végre tudnám,
  most kéne kezdenem.
  Másképp volna, úgy hiszem.
  Vagy megint csak a képzelet visz el.  

Mondd, mi a jelszó.
Nagy gép, vagy madár.
Szabadság és rock and roll –
kivérzett közhely már.
Ezeregyszer színesebb
egy keresetlen szó.
Lehetünk majd bárhol is,
de veled itt, most jó.
 És ez sem jelenthet mást,
 csak vonzást és választást.     

  Hogy lesz egy dalból
  jelkép, vagy semmi sem,
  ha végre tudnám,
  most kéne kezdenem.
  Másképp volna, úgy hiszem.
  Vagy megint csak a képzelet visz el.

Talán eljössz. Nem tudom.
Készülődöm, változom.
Legalább félig van miért.
Vigyázok, hogy rend legyen.
Néha, régen, volt ilyen,
ahogy a káosz körbeért.
 Zene, az szólni fog, ne félj.
 Maradt a megszokott helyén.
 Közel, vagy távol voltál, úgy segítettél.
 Örülnék, és szeretném, ha újra itt lennél.  

Akármerre járhatok,
voltak, lesznek szép napok,
és mindet újraélhetném.
 A lényeg úgysem ebben áll.
 A dal is több a hangoknál.
 Mit érne, bármit érek, ha nem mutathatnám?
 Örülnék, és szeretném, ha újra itt volnál.

  Egyedül a legszebb se szép.
  Egyedül a legjobb se jó.
  Föld alá forduló folyó.
  Egyedül a legszebb se jó.
  Egyedül a legjobb se szép.
  Színeink csenddé szakadnak szét.

Nem baj, hogy most vége van.
Mindegy is, miért.
Biztos úgy van, biztos igaz.
Csak én nem értem még.
Az se bánt. ha úgy gondolod,
kéne valami új.
De végignézni, ahogy csomagolsz,
azt nem élem túl.
Egy autó érted jön,
tudom, messze visz.
Felfogom, megértem.
Ne akard, hogy lássam is.
Lehet, nem sokat jelent,
de gondolj rá,
csak üressé tennél, vagy szabaddá.  

Azt viszem tovább,
amit együtt – bárhogy is.
Azt viszem tovább,
ha már csak félig is.
De ha ez se fontos már, ne szólj.
Úgy leszek tovább,
mintha néznél messziről.
Én így vigyázok rád.
Vagy minden összedől.
De ha ez se fontos már, ne szólj.
Ne szólj.  

Köszönöm, hogy voltak idők,
közös útjaink.
Köszönöm, hogy voltak őrült
ragyogásaink.
Köszönöm, hogy értem voltál,
ahogyan lehet.
Köszönöm, hogy van mit köszönnöm.
Az út legyen veled.  

Köszönöm, hogy voltak idők,
közös útjaink.
Köszönöm, hogy voltak őrült
ragyogásaink.
Köszönöm, hogy értem voltál,
ahogyan lehet.
Köszönöm, hogy van mit köszönnöm.
Az út legyen veled.

Az oldal egyik aktív látogatója, Hajdú Szabolcs levélben fordult hozzám, és egy általa eddig nem ismert Bojtorján-dalról – amelynek a zenéjét is én szereztem – kért információt. Legjobb tudomásom szerint válaszoltam, hogy ilyen Bojtorján-dal nincs. Válaszul elküldött egy felvételt és egy lemezborító-képet. Pomázi Zoltán 2009-ben kiadott szólólemezéről van szó, ez több régi, közös dalunk mellett tartalmaz egy balladát, szerzőként pedig valóban az én nevem van feltűntetve. Meghallgattam, és mondhatom, igazi meglepetés volt.

Kicsit távolabbról kell kezdenem.

1978-80 között írtam néhány dalt, csak a magam szórakoztatására, ezek közül néhányat akusztikus gitárral eljátszottam, elénekeltem néhány kis klubban, valamint egy Piramis-turnén a zenekar koncertje előtt, aminek a végállomása az Ifi Park Nagy buli koncertje volt. Azután újból letettem a gitárt, ismét úgy döntöttem, hogy az én helyem nem a színpadon van. Azok a dalok pedig elfelejtődtek, elvesztek.

Viszont akkoriban kezdtünk együtt dolgozni a Bojtorjánnal, és mivel hasonló zenei világot, hasonló hangulatokat próbáltunk meghonosítani, nekik megmutattam ezeket a dalokat. Csak úgy, érdekességként.

Pomázi Zoli 2009-ben – hogyan emlékezett, hogyan őrizte meg, hogyan gondolta időszerűnek, nem tudom – ezen elfelejtett dalok egyikét énekelte lemezre. Nem is tudtam róla.

Ha meghallgatjátok, gondoljatok bele, hogy harminc évvel ezelőtt született, egy másik korban, egy másik rendszerben. Ha létezik bármiféle „áthallás” a mai közérzetünkre, helyzetünkre – az kizárólag véletlen lehet, másként nem merném magyarázni.

Szoríts most erősebben

Másfajta nyugtalanság szorongat ma már.
Szelídebb haragvással szeretünk ma már.
Könnyebben megbocsátunk, hogyha még lehet.
Csendesebbek vagyunk már, és türelmesek.
 Szoríts most erősebben magadhoz kedvesem.
 Egy kicsit jobban bánt megint a félelem.
 Egy kicsit jobban fázom, ha a nap nem ér,
 s nem mindig az irány a fontos ma már, ha fúj a szél.  

Volt úgy, hogy erősebb volt a lendület, tudod.
Lehet, hogy megtörték, lehet, hogy elfogyott.
A hitem, jól tudod, meg nem változtatom,
de én már nem esküszöm, hogy én sem változom.
 Vegyél a karjaidba újra, kedvesem.
 Egy kicsit jobban kell megint a védelem.
 Mert félig benned az erőm, és bennem van a tiéd,
 segíts, hogy holnap is jókedvű legyek még.  

Vegyél a karjaidba újra, kedvesem.
Egy kicsit jobban bánt megint a félelem.
Szoríts most erősebben magadhoz kedvesem.
Egy kicsit jobban kell megint a védelem.
 Szoríts most erősebben magadhoz kedvesem.
 Ameddig érezlek, erőt adsz nekem.
 Erőt, hogy higgyek újra, ha kételkedem.
 Erőt, ami nem fogyhat el többé soha sem.    

 Vegyél a karjaidba újra, kedvesem.
 Egy kicsit jobban bánt megint a félelem.
 Szoríts most erősebben magadhoz kedvesem.
 Egy kicsit jobban kell megint a védelem.
 Egy kicsit jobban kell megint a védelem.

Szoríts most erősebben (zene, szöveg: Horváth Attila)