Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Archive for augusztus, 2013

A nagy vonatrablás

Hosszú ünnep jön, és napokig zárva lesz a bank.
Ami pénz összegyűlt ott,
a mi zsebünkben jó helyen lesz majd.
Számolok, színezek.
Egy kis szervezéssel összeállhat minden.
Kell egy penge terv, némi akció.
A pénzvonatban milliókra nyílik minden ajtó.
Na nyissunk rá.

Ez a pontos térkép. A szemafort itt állítjuk át,
és a mozdonyt elfoglaljuk, amikor a nyílt pályán megállt.
És jön a nagy dobás,
a resztlit lekapcsoljuk, a pénzvagont meg visszük.
Semmi kapkodás, pláne semmi vér.
Józan ésszel működünk, és egyikünk se sintér.
Így fut majd a hír. És úgy beszélik át,
a kis rablók a nagy rablókat szívatják, és viszlát.

És a második rész. Legelőbb a szajrét rejtjük el,
azután köddé válunk,
de figyelem, a Yard mindent figyel.
Szép, öreg Londonunk,
lassan elbúcsúzunk. Van még annyi ország.
Jó helyet talál jó helyen a zsé.
Nyomtalanul felszívódtak, írja majd az újság.
Ennyi volt a hír, kapcsolunk tovább.
Kis rablók a nagy rablókat szívatták, és viszlát.
Anya, dobj egy sört.

Zenék

Épp ‘63 volt.
Egy forduló világ, és gyorsuló idő.
Épp jött a semmiből a Beatles és a Stones,
és még utánuk egy-kettő.
Én úszkáltam még odabenn,
de valahol már rég eldöntöttem,
ha van élet a születésen túl,
azt látnom kell.

Épp ‘63 volt.
Hogy ki hangolta így, én honnan tudhatnám?
Nem én döntöttem el, hogy lennem kéne már.
Hogy van itt ez a zárt osztály,
hogy otthon legyek valahol,
amit józan ésszel úgysem látok át,
de ötven év majd biztosan segít.
Hát nem segít.

Zenék, amiket ismerek.
Zenék, azok segítenek.
Zenék, amik voltak már,
és zenék, amik még nincsenek.
Zenék, amiket hallgatok.
Zenék, amiket képzelek.
Zenék, amik én vagyok,
és zenék, amik én leszek.

Éjfélkor Whisky-a-go-go

Ma este gyere el, nincs kifogás.
Se nő, se munka, se semmi más.
Ma este mi vagyunk. Miénk az éjjel.
A hosszú pénteki kiakadás.
Ne kezdd, hogy mi bajod. Nem érdekel.
Ma este gyere el. Ki se gondolj mást.
Úgysincs választás.

Éjfélkor Whisky-a-go-go.
Alaphangon megdörren a motyó.
Szemben, ha fénylenek a szemek,
ezer apró tükörképem leszek.
Ha fogy a whisky – hagyj legalább.

Este tekerünk. Tudod a szabályt.
Hogyha már szakadunk, szakadjunk tovább,
ameddig cérna van. Az úgyis drótkötél.
Ha majd az szakad el, akkor elvesztél.
Már addig ne félj.
Addig semmi baj.
Ha az szakad el, akkor elvesztél.
Addig ne félj.

Éjfélkor Whisky-a-go-go.
Alaphangon megdörren a motyó.
Szemben, ha fénylenek a szemek,
ezer apró tükörképem leszek.
Ha fogy a whisky – hagyj legalább.