Tudod, nem is számolom,
hogy hányféle csapdán, hogy vergődtem át.
Hány gödör alján éreztem,
hogy minden mindegy, innen nincs tovább.
Bele se kezdek elmesélni,
a hétköznapok hogy gázoltak el.
Valahogyan mindig felálltam,
és nem vádoltam senkit semmivel.

Túl vagyok a régi dühös körökön.
Nem akarom tudni, hogy mi van odafönn.
Az se nagyon számít, mi jön idelenn,
csak valahogyan érjen egy kicsi kegyelem.

Érjen már valami új.
Más műsor, másik irány.
Látod, már túl sok a súly.
Több terhet ne pakolj rám.
Nem vagyok szikla.
Nem vagyok gép.

Hogyan igazítod a dolgaid,
én nem tudom, de már nem kérdezem.
Minek is adnál bármit is, ha valamikor úgyis mindent elveszel.
Nem akarom tudni, mi van odafenn.
Csak valahogyan érjen egy kicsi kegyelem.

Érjen már valami új.
Más műsor, másik irány.
Látod, már túl sok a súly.
Több terhet ne pakolj rám.
Nem vagyok szikla.
Nem vagyok gép.

Borul a világ. Nem értem.
Valahogyan képzelem, nem úgy van mégsem.
Szabad akarat a levesben.
Nincs menekülés Hatalmad van, érzem.

Bárhová magaddal viszel.
Nincs esély ellenállni sem.
Akkor is, ha nem vagy itt, akkor is, ha nem akarom,
elvarázsolsz. Hogyan, nem tudom.

Le se tagadom, legyőztél.
Mosolyogva buktam el, ahogy már százszor.
És itt jön a csavar az egészben.
Ez a mese is szólhat valami másról.

Bárhová magaddal viszel.
Dalokban így rejtőztem el.
És akkor is, ha nem akarod, már minden napodban ott vagyok.
Ez pedig az én varázslatom.

Csak megfordul az egész, és megy is tovább.
Varázsolj el, hogy varázslatot küldjek rád.

Bárhová magaddal viszel.
Nincs esély ellenállni sem.
Akkor is, ha nem vagy itt, akkor is, ha nem akarom,
elvarázsolsz. Hogyan, nem tudom.
Bárhová magaddal viszel.
Dalokban így rejtőztem el.
És akkor is, ha nem akarod, már minden napodban ott vagyok.
Ez pedig az én varázslatom.

Nem tudom, hogy fordult volna,
ha akkor jobb vagyok, vagy őszintébb.
A fél világ fordult azóta.
Tengert úsztam át – cseppenként.
Látlak itt, jó szóra szomjasan. (Réges rég.)
Kis tükör vagy. Látom önmagam. (Réges rég.)

Bár az én fiam lennél,
tudnám jól, mit szeretnél.
Épp ilyen voltam.
Mondanám, hogy mit ne várj.
Mondanám, hogy mit remélj.
De így van jobban.
Te is csak úszd a tengered.

Nem tudom, hogy most mi volna,
ha akkor nem szeret és nem segít.
De azt hiszem, ez itt mind nincsen,
én valahol alszom épp, és te sem vagy itt.
Állna más egy másik színpadon. (Réges rég.)
Valaki másnak mondaná, gondolom. (Réges rég.)

Bár az én fiam lennél,
tudnám jól, mit szeretnél.
Épp ilyen voltam.
Mondanám, hogy mit ne várj.
Mondanám, hogy mit remélj.
De így van jobban.
Te is csak úszd a tengered.

Érteném, mit szeretnél.
Tudnám jól, mit kerestél.
Épp ilyen voltam.
Lázadó és bújdosó,
jéghegy-lassan olvadó.
Épp ilyen voltam.
Angyalok és démonok,
néha rosszak, néha jók
harcoltak értem.
Mondanám, hogy mit ne várj.
Mondanám, hogy mit remélj.
Vagy talán mégsem.

Bár az én fiam lennél. (Lehetett volna úgy…)
Érteném, mit hogyan látsz.
Tudnám, hogy mit miért vársz.
Tudnám, hogy mit kerestél.
Félek, hogy nem szeretnél…

Ver a víz. Visz a vér.
Hova, meddig, és hova onnan még,
mit tudom én.
Soha nincs hang, soha nincs jel,
soha nincs útmutatás.
Ha volt mégis,
az gyári hibás.
Néha gálya vagyok, néha jégtörő,
és visz a víz. És ver a vér.
Van idő.

Holnap is belehalok.
Jól tudod, soha nem tudtam mást.
Ma se éltet más.
Ez is egy őrült nap, ami holnap már a múlt.
De itt vagyunk, és itt leszünk.
Ugyanúgy.

Fénypokol. Hangvihar.
Tűzeső, ha kell.
Ez is mind lehet, de a lényeget,
azt másban rejtem el.
Lehet tombolás, vagy orgia,
mind mindenkivel.
De a fontosat a zaj mögött,
és halkan mondom el.

Fénypokol. Hangvihar.
Tűzeső, ha kell.
Ez is mind lehet, de a lényeget,
azt másban rejtem el.
Lehet tombolás, vagy orgia,
mind mindenkivel.
De a fontosat a zaj mögött,
és halkan mondom el.
Fényeső. Hangpokol.
Tűzvihar, ha kell.
És mind lehet, de a lényeget,
azt máshogy mondom el.
És tombolás és orgia,
mind mindenkivel.
De a fontosat a zaj mögött,
a csöndben rejtem el.

(Találd meg, barátom.)