Amikor éveken át a csendet rajzoltam szomorúan, de több maréknyi dollárért. Nem költöztem Amerikába mégsem, mert tudat alatt talán már a jelre vártam. Előszór csak előjel érkezett, még nem tudtam, rossz vagy jó ómen. De nem mondhattam mást, robbanjon egyet a szekereskalapács.

Szenátorválasztást játszottunk, amikor félig-meddig elhittük, hogy megszabadultunk a bilincsektől. Őrült kapcsolatok egy már őrült rendszerben, reménykedve, hogy eljuthatunk a nyugati partra. Próbáltam fogalmazni az akkori mát, nem sejtve, hogy megírtam a harminc évvel későbbi holnapot.

Boldog csütörtököt, mondta Micimackó, ami talán szerelemcsütörtök lenne (nem is volna rossz), de ismét rockszerda van a Bézsben, ami egész biztosan ma is valakinek valamilyen különleges napja. Akkor kívánjunk inkább boldog mindenféle napot.

A tékozló fiúknak is, akik búcsúzás és búcsúztatás nélkül mennek el, és talán soha nem jönnek vissza.

Összesen egy dolog biztos: változnak az évszakok.