Bor, zene és nő, szabad vér – bárcsak tudnánk vigyázni rád! Öregesen, ahogy jól esik, ha már a tegnap itt hagyott. Vagy ez is mind csak deja vu?

Ártatlan évek után kölcsön szerelem, mert túl sokáig vártam. De a holnap már nem lesz szomorú, csak álmod legyen még.

A kilencvenes évek, a több dimenzióban is újjászületés. Új nevek, sötét hajók.

Voltak nagy szerelmek – talán el sem múltak még -, csak megszülték azóta mások gyermekét.

Mindegy. Érints meg – öreg vagyok már, hogy összetörj.

Mennyit ér egy nő, ha akad, amit nem gyógyít meg az idő sem?