Jön a buta fiúk doktora, és már nem haragszom senkire. Bort, bluest, békességet, mert fél négy lesz tíz perc múlva.

Nyár van. A nők évszaka. Mi csak izgatottan várjuk látni, amit ezerszer elképzeltünk: mit rejtettek korábban a télikabátok. És a lányok büszkén, boldogan mutatják, és aranyosak, kedvesek, gyönyörűek.

Mi meg nézzük, ahogy ők szeretnék. Mert ami szép, az szép.

(Még most, reggel is.)

Az idő katonáiként európai zászlók alatt kihajózunk az óceánig. Nemzetközi vizeken, hazai legénységgel. Végül a valóság kastélyain át visszatérünk a titkos kertbe.

Zörög a lánc, de a függöny mögött ott van, és lelkét megosztja valaki lánya, Filo Zsófia. Ő megfejti, Janka pedig megoldja, ha egy újabb kóbor angyal kéri, hogy emelj fel a szívedig.

Pár korty hűvös bor – de a legjobból. Mert a varázs nem múlt el, de ha vársz, nem lesz a tiéd.