Emberi szóval szólj, ha jössz hozzám.
Békét találsz a bolyongás után.
Víz van a tálban, az asztalon kenyér.
Ülj le, és vedd el. Megfeleztem én.  

Az ágyam az ágyad, a házam az otthonod.
Ameddig itt vagy, testvéred vagyok.
Nincs semmi ára, csak azt kérem én,
emberi szóval szólj, ha elmennél.  

Étellel, ággyal megkínálhatnál.
Emberi dallal elringathatnál.
Emberi szóval így fogadhatnál.
Emberi csönddel betakarhatnál.  

Meglehet, egyszer én is elmegyek,
ha megbabonáznak a nyugtalan emberek.
Eljutok egyszer hozzád is talán.
Emberi szóval várj akkor rám.  

Étellel, ággyal megkínálhatnál.
Emberi dallal elringathatnál.
Emberi szóval így fogadhatnál.
Emberi csönddel betakarhatnál.

Az árnyék félig eltakar.
Árnyék lettél.
De nézz fel, az égen csillag kel
és elkísér.  

Ha érzed, hogy szíved tiszta még,
csak nincs benne dal,
eljön, ki csillagot visel,
és megvígasztal.    

 Nem értik az emberek,
 miért él, hogyan szeret.
 Segíts, hogy lássanak.
 Segíts, hogy értsenek.  

Ki arcán csillagot visel
a szívével kér.
Egy dalban a felmutatott jel
hozzánk elér.  

Nyújtsd fel, tárd ki két karod.
Élj és szeress.
Ki arcán csillagot visel,
békét keres.    

 Nem értik az emberek,
 miért él, hogyan szeret.
 Segíts, hogy lássanak.
 Segíts, hogy értsenek.

Nehéz napokban,
mikor magam maradtam
és nem találtam sehol a nyugalmam,
nem volt könnyű, nem,
senki nem volt mellettem.
Úgy éreztem, elveszett mindenem.
 Ó, válaszolj! Ó, kérlek válaszolj!
 Megérted-e, miért mondom el?  

Vakon szerettem
Vakon éltem az életem.
A bolondok hite volt a szívemben.
De bárhol voltam én,
mindig volt egy kevés remény,
hogy megfordíthatom még a szerencsém.
 Ó, válaszolj! Ó, kérlek válaszolj!
 Megérted-e, miért mondom el?

1000 mérföldnyi út,
Választ el tőled még.
Többet megtettem már,
Mégsem volt elég.  

Nincs egy kedvesebb szó,
Amit elmondanál.
1000 mérföldnyi csönd,
Választ el tőled már.  

Azt hiszem, abba hagyom,
Túl nehéz játék.
Veled fáradtabb vagyok,
Mintha gép lennék.  

Mást is kápráztass el,
Ne csak engem akarj.
1000 mérföldnyi út,
Valahol ez a baj.  

1000 mérföldnyi csönd,
Átbeszélni nehéz.
1000 mérföldnyi út,
Fáraszt már az egész.

(Rossz minőségű amatőr felvétel, már a késői Tűzkerék korszakból.)

Várj, ne menj még el.
Várj, ameddig kell.
Szoríts magadhoz és érezd,
hogy dobban a szívem.
Másképp az élet furcsa és
oly nehéz nekem,
mert én a Bika jegyében,
a Bika jegyében születtem.
Mert én a Bika jegyében,
a Bika jegyében születtem.  

Várj, ne menj még el.
Várj, ameddig kell.
Jó, hogyha itt vagy,
és szép minden, ahogy van.
És várlak, de kérlek,
sose gyere pirosban,
mert én a Bika jegyében,
a Bika jegyében születtem.
Mert én a Bika jegyében,
a Bika jegyében születtem.  

Jöjj közelebb, kislány.
Jöjj közelebb hozzám.
Jól tudom, hogy holnap
a szürke napok gondja vár,
de ma éjszaka megállt az idő
és még mindig áll,
mert én a Bika jegyében,
a Bika jegyében születtem.
Mert én a Bika jegyében,
a Bika jegyében születtem.

Fáradt vagyok, és te oly messze vagy.
Már alig értem szavad.
Végigéltél, tudom, kemény dolgokat,
s a szíved mélyén súlyos csönd maradt.
Félek, már sosem érhetlek el.
Kőfalakba ütközik kezem.  

Kőfalak állnak az emberek között.
A szó még nem tör rajtuk át.
Nincs társ a bajban, és nincs egymáshoz út,
és áll a kőbe zárt világ.  

De elmúlnak egyszer a szörnyű éjszakák,
és lelkünkben felenged a jég.
Harmattal indul a hajnali szél,
és távoli tavaszt hoz felénk.
A hegy mögül lassan felkel a nap,
és a kőfalak leomlanak.  

Fáradt vagyok, és te oly messze vagy,
de indulok, indulj velem.
Mindenki jöjjön, ha én hívom el,
ha hívom, hogy boldog legyen.
Az éjszakát végre felváltja a nap,
és a kőfalak leomlanak.

Sokkal csendesebb lesz egyszer a világ,
Ha jön egy lány, akit már nem fognak a fegyverek.
Én is egész másképp hordozom súlyát,
ha jön egy lány, akire szerelemmel nézhetek.  

Hogyha rossz napokban elfelejteném,
hogy kire várok, és kire várnak rég az emberek,
fenn az égen, lenn a földön útra kel
az a lány, akire szerelemmel nézhetek.  

Aki kérdez, aki válaszra vár,
annak mondd el, mennyit hallgattál,
és hányszor állsz még ma is szótlanul.
De egyszer eljön váratlanul.  

Sokkal könnyebb lesz az egész életem,
ha jön egy lány, akire szerelemmel nézhetek,
és ha rossz a kedvem, arra gondolok,
hogy valahol valakit szeretnek az emberek.  

Aki kérdez, aki válaszra vár,
annak mondd el, mennyit hallgattál,
és hányszor állsz még ma is szótlanul.
De egyszer eljön váratlanul.  

Sokkal békésebb lesz akkor a világ,
és egy napon virággá változnak a fegyverek.
Talán él, talán jön, talán nincs sehol.
Az is lehet, nem anya szülte, csak a képzelet.

Csodálatos utazásra hívlak,
ha kedved van gyere velem.
Jó erősen ölelj engem, így szólt a kislány,
s én átviszlek a fellegeken.
Nézz fel, mondd el, mit érzel.
Nézz le, mondd el, mit Iátsz.
Csodálatos, mennyei utazás.  

Én azt mondtam, ez csodálatos érzés,
és minden olyan gyönyörű szép.
Gyorsított és nevetett és azt felelte,
hogy messzire repülünk még.
Látod, ez az én világom,
az álmom, az életem.
Micsoda út. Soha nem feledem.  

Nemsokára célhoz érünk, mondta,
és én éreztem, hogy elfogy a szó.
Odalent a dombok közt egy tiszta völgyben
kanyargott egy fehér folyó.
Sose gondoltam volna.
hogy én ezt megérhetem.
Micsoda út. Soha nem feledem.

(Rossz minőségű amatőr felvétel a bemutatkozó koncertről.)

Éjszakai vonat
zakatolva halad
végtelen útján.
Lehajtod a fejed,
lehunyod a szemed,
úgy érzed, elfáradtál.  

Felrepül a vonat,
a földön nem lel utat
ebben az éjben.
Felrepít az öröm,
túlrepít a ködön,
úgy száll az égen.  

Majd az álom eltakar.
Majd az álom eltakar.  

Éjszakai vonat
csillagok közt halad
végtelen útján.
Te tudod csak magad,
hogy közel volt a nap.
Vagy talán csak álmodtál.

(Rossz minőségű amatőr felvétel, már a késői Tűzkerék korszakból.)

Rám tört egy idegen asszony,
egy jéghideg, gyönyörű asszony.
Ő rossz volt, mint kárhozott ember,
és rosszá akart változtatni engem.
Néztem a mosolyát, és láttam a szomorúságot.
Démoni mosolya feldúlt és megbabonázott.  

Ő eljött és megtörte bennem,
mindazt, ami bölccsé tett engem.
Én sírtam, Ő nevetett rajtam,
s legyőzött egy szerelmi harcban.
Hej, gonosz asszony, azt mondom, ne fárassz.
Ne hidd azt, hogy összetörve láthatsz.

Hosszú, fáradt nap után
eltörődve megpihennék veled.
Az álom szemedben megreked.
Végül csak én maradtam neked.
Egy hosszú, fáradt nap után
a szíved akadozva ver
nélkülem.  

Ez a nap is itt hagyott.
Ez az est is megszokott.
Valahonnan visszatér a csend.
Ez a harc is végtelen,
nem emlékszik senki sem,
hogy valamikor egyszer megpihent.  

Egy hosszú éjjel hajnalán
szerelmeddel kezdem el a napot.
Könnyű most ez a fáradtság,
és a tegnap nyomot sem hagyott.
Álmos, piszkos reggelen
még a nap is hidegebben kel.
Nem érdekel.

Rossz érzéseim mind elhagytak már.
A játékot máshogy játszom én,
és sokszor talán nehéznek hiszem,
azért mindig van egy remény.  

Erős hittel éltem, és vártam a jót
a hallgatás éveiben.
A történetem nem látványos, tudom,
de jó, hogy így megtörtént velem.  

Kaland és harc az egész utam,
a szerencsét űzöm, mint nagyon sokan.
Kaland és harc az egész utam,
a szerencsét űzöm, mint nagyon sokan.  

A múlt roncsait nem őrzőm tovább.
A rosszra nem emlékezem.
A történetem nem látványos, tudom,
de jó, hogy így megtörtént velem.  

Kaland és harc az egész utam,
a szerencsét űzöm, mint nagyon sokan.
Kaland és harc az egész utam,
a szerencsét űzöm, mint nagyon sokan.

(Rossz minőségű amatőr felvétel a bemutatkozó koncertről.)

A lángszívű lány, rád is csak egyszer vár.
Nem szeret jól, és csak néha-néha szól.
Kedvesen nevet, hogyha valamit nem ért,
de őszintébb hozzád, mint aki rég veled él.
 
Áll kinn a napon. A haját fújja a szél.
A lángszívű lány boldogabb ma bárkinél.
Kedvesen nevet, hogyha valamit nem ért,
de őszintébb hozzád, mint aki rég veled él.  

A lángszívű lány senkitől semmit se kér.
Bárkire nevet, mert a szürkeségtől fél.
Csillog a szeme, hogyha valamit megért,
és őszintébb hozzád, mint aki rég veled él.

(Rossz minőségű amatőr felvétel, már a késői Tűzkerék korszakból.)

Egyre csak halkul a lépted.
Nincs, aki várja, hogy értsed.
Nincs, aki kéri, hogy hívjad,
és aki volt, az is elhagy.
Indulsz, és elfogy a lépted.
Megállsz, mert nincs hova érned.
Voltál, kit vártak lehunyt szemmel,
s most te lettél a megátkozott ember.  

Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él,
és ha szólítják, szólni már nem mer.
Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él,
igen, ő a megátkozott ember.  

Egy asszony megszólított a mélyben:
jöjj el az árnyékba értem.
Én mentem, hogy legyen miben hinnem,
és így jöttem vissza, összetörten.
Testvérem, ne kérdezd meg tőlem,
miért törött össze a szívem.
Úgy volt, hogy kifosztottak engem,
és én lettem a megátkozott ember  

Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él,
és ha szólítják, szólni már nem mer.
Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él,
igen, ő a megátkozott ember.  

Versenyt futottál a széllel,
és eljöttél hozzám egy éjjel.
Azt mondtad, hogy jég hullt a Napból,
és nincs menekvés az örök fagytól.
Én láttam, hogy tönkretettek téged,
és tudom, hogy miért fáj a szíved.
Szeretlek a legjobb szerelmemmel,
hogy ne légy többé megátkozott ember.  

Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él,
és ha szólítják, szólni már nem mer.
Aki csak vár és remél, mégis szótlanul él,
igen, ő a megátkozott ember.

(Rossz minőségű amatőr felvétel, már a késői Tűzkerék korszakból.)

Napfényes napok, most jó így nagyon.
Az arcom mosolyok őrzik, gondolkodom.
Állok a porban, a béke embere vagyok.
Ne mondj most semmi rosszat,
a holnap, ki tudja, mit hozhat még.  

Napfényes napok, én tiszta vagyok.
Az árnyak elvonultak, elindulok.
Állok a porban, az úton csillog még a sár.
Ne mondj most semmi rosszat.
Oly jó, hogy egyedül talállak én.  

Siess haza ember,
és mondd, a bolyongás embere halott.
És azt, hogy szomorú voltál,
ne mondd soha többé.
Lásd, ezek most napfényes napok.

(Rossz minőségű amatőr felvétel a bemutatkozó koncertről.)

Szép lányok jönnek és mosolyognak rám.
Jó érzés látni, hogy mindenki vidám.
Elmegyek hozzád, és kinyújtom kezem.
Holnaptól kezdve légy a kedvesem.  

Emberek jönnek, és nagyon boldogok,
mert újra látják a régen várt napot.
Elmegyek hozzád, és arra gondolok,
könnyebb az út, hogyha nem magam vagyok.

Az est leszáll, vándor.
Az utat már ismered.
Álmukat csendben rád bízzák
az emberek.  

Jól vigyázz, éjjel
semmi baj nem jöhet,
hogy holnap is szépen,
boldogan éljenek.  

Szólíts az éjben,
szólíts a szélben,
szólíts a csöndben,
és társad leszek.
És hogyha baj van,
szólíts a bajban.
Szólíts meg, és elmegyek.  

Hajnal kel, vándor.
A hosszú út véget ért.
Holnap majd újból
eljövünk az álmokért.

Tovább, a társad elhagyott.
Tovább, a pénzed elfogyott.
Mire vársz? Nem állnak meg a napok.
Tovább, üvölts ha nem bírod.
Ha úgy érzed, pihenni kéne,
jobb, ha mosolyogsz és elhallgatod.  

Tovább, a hajsza meggyötör.
Tovább, előtted sűrű köd.
Mire vársz? Ettől még forog a föld.
Tovább, üvölts ha nincs erőd
Ha úgy érzed, hogy pihenni kéne,
jobb, ha mosolyogsz és elhallgatod.  

A dolgok megváltoznak,
az évek mindig múlnak.
Ne mondd, hogy elfáradtál.
Keresd az embered mindenhol.  

Tovább, a hajsza meggyötör.
Tovább, előtted sűrű köd.
Mire vársz? Ettől még forog a föld.
Tovább, üvölts ha nincs erőd.
Ha úgy érzed, hogy pihenni kéne,
jobb, ha mosolyogsz és elhallgatod.

Nos, hát mégis nélküled
múlik el az életem,
pedig a fontos dolgokat
még nem mondhattam el.  

Szavaim – fáradt nyilak –
földre hulltak az útjukon,
s amit még nem mondhattam el,
már többé nem tudom.  

Igen, fájt minden szavam,
tudom, én rontottam el,
de csak egy dolog igaz,
amit nem mondtam sosem,  

és most vad tüzekkel ég
a hallgatáson túl,
és örökre megmarad
kimondhatatlanul.  

Nézd, a föld forog tovább,
és már nem bánt semmi sem,
csak egy szó, amit neked
soha nem mondhattam el.
Soha nem mondhattam el.

A Tudás Fáját elhagyod,
s bár titok még a holnapod,
már nincsen, nincsen többé visszaút.
Előtted a végtelen,
a hátad mögött semmi sem.
Most tudnod kell, hogy tovább mint legyen.  

Bűnöd volt egy mozdulat.
Most folytathatod egymagad.
A semmiből kell alkotnod hazát.
Írd meg jól a könyvedet.
A jót, a rosszat ismered.
A sorsod az, hogy mindig lépj tovább.    

Nézz körül. Kicsit homályos még a kép,
 de tiszta lesz, ha akaratod lesz elég.
 Az életed így mindig szabadon élheted.
 Neveld majd ugyanígy a gyermeked.  

A Tudás Fáját elhagyod,
s bár titok még a holnapod,
már nincsen, nincsen többé visszaút.
Előtted a végtelen,
a hátad mögött semmi sem.
Most tudnod kell, hogy tovább mint legyen.