Néztem az üvegen át,
ahogy kétszer nézi meg az órát,
mielőtt belép. Így szeretem.
Pontos, és stílusa van.
És a pultnál – néha az is fontos –
összesúgtak páran: ki ez a lány?    

 Egyedül volt.
 Szelíd és védtelen.
 Más, mint a színpadokon.
 Egy mosolyban láttam,
 tudja az életem.
 Ennyit a titkaimról.     

  Játszom, ahogyan lélegzem.
  A zenén nőttem fel.
  Igazi méreg, hat amíg élek.
  Úgy jött, mint az anyatej.
  Az útra hangjegyet váltottam.
  Nem tudom, merre visz el.
  Nem baj, ha drága, és nem baj, ha lejár,
  csak hamis ne legyen.  

Úgy van, ahogy én rég.
Félig itthon, félig messzi vendég.
Folyton útközben. How are you, babe?
I’m fine. Szeretem így.
Itt is, ott is új a pálya mindig.
Megyek valamiért, jövök valakiért.    

 Sosem elég, ameddig eljutunk.
 A csöndben is új zene szól.
 Egy mosolyban láttam, tudja az életem.
 Ennyit a titkaimról.     

  Játszom, ahogyan lélegzem.
  A zenén nőttem fel.
  Igazi méreg, hat amíg élek.
  Úgy jött, mint az anyatej.
  Az útra hangjegyet váltottam.
  Nem tudom, merre visz el.
  Nem baj, ha drága, és nem baj, ha lejár,
  csak hamis ne legyen.

Duett Király Lindával

Nem mondom el, hol volt.
Nem is emlékszem.
Sok az egyforma város.
A semmi más – más helyen.  

Volt idő, mikor egyszerűen azt gondoltam,
otthon vagyok bárhol.
Akad egy-két barát, és jó zene, meg ami csak kell.
Én minden nyelven élek, úgy hiszem.    

 Ott vagyok pár ezer elveszett képen.
 Mind visszajátszanám.
 Ezen egy lánytól búcsúzom éppen
 egy élettel ezelőtt már.     

  Azt mondta, menj el, én megértem.
  Nem leszel távol, csak nem vagy közel.
  Nevetett, én visszanéztem.
  Éjszaka volt a szemében.  

Szép idők, mikor azt hittem,
a végtelenhez tartozunk, és vége.
Elég, ha jók vagyunk, és úgyis jön az, aminek kell –
csak az értéktelen dolgok múlnak el.    

 Halkulunk pár ezer elveszett képen.
 Ez, mintha én lennék.
 Egy lánytól búcsúzom éppen, ahogy érzem.
 Nem tudom, őrzi-e még.
  
  Azt mondta, menj el, én megértem.
  Nem leszel távol, csak nem vagy közel.
  Nevetett, én visszanéztem.
  Éjszaka volt a szemében.

Minden lesz. Kéklő ég, könnyű napsütés.
Hangolj rá. Igyekezz, hogy el ne késs.
Csillagfény, padlógáz, nagy show, nagy dobás.
Lesz itt nyár, ha az ember nem vigyáz.    

 Szólj, hogy majd kipróbáljam én is,
 mennyi minden új.
 De ahhoz már, hogy higgyem is, hogy ami új, az szép is,
 túl sok régit éltem túl.     

  Szél a tengerpart felől,
  a jó ember egy hintaszékben hátradől.
  Rég nincs már ellenség.
  Csak jó testvér van. Funky Sister, Blues Brother.
  Ötezer zajos esténk volt,
  azután mennyi színes hajnali kép.
  Mennyi mindent így sem láttunk még.  

Minden lesz. Pezsgő nap, forró éjszakák.
Képzeld el. Nem is mondom már tovább.
Nagy reklám. Lesz itt nyár, boldog, szép idők,
ha néhány szponzor akad rá, még a tél előtt.    

 Szólj, hogy majd velem jössz-e mégis.
 Együtt volna szép.
 Túl sok volt túl kevés, de megnyugodtam én is.
 Jobb ma már a békesség.     

  Szél a tengerpart felől,
  a jó ember egy hintaszékben hátradől.
  Rég nincs már ellenség.
  Csak jó testvér van. Funky Sister, Blues Brother.
  Ötezer zajos esténk volt,
  azután mennyi színes hajnali kép.
  Mennyi mindent így sem láttunk még.

Egy hang, egy kép,
egy árva illat néha megzavar még.
Egy-egy fordulat egy könyvben,
egy régi, buta film.
A felhő egy zongorista fáradt dalain.
De ha látod őt,
mondd, hogy jól használok minden időt.
Már az éjszaka is könnyű és tiszta, mint a hó.
Ne félj, ez így most jó.    

 Mondd el, hogy most újra költözöm.
 Egy zűrös év után lassan minden rendbe jön.
 Nem zavar az sem, hogy mindig más szeret.
 Csak én tudom, ebből menyi éri meg.  

Egy hang, egy kép.
Egy könnyű illat, ami néha megzavar még.
Érzés csak annyi, amennyi elfogadható.
Ne félj, ez így most jó.    

 Mondd el, hogy most újra költözöm.
 Ennyi zűrös év után lassan minden rendbe jön.
 Nem zavar az sem, hogy mindig más szeret.
 Csak én tudom, ebből menyi éri meg.  

Egy hang, egy kép.
Egy tiszta illat, ami néha összetör még.
A holnap így mindig kiszámítható.
Ne félj, ez így most jó.  

(Most így vagyok, és így most jó.
Ne félj. Így vagyok, és így most jó.
Ne félj, ne félj…
Minden átlátható.
Ne félj. Ne félj. Most így van, és így most jó.
Ne félj. Így a jó.
Ne félj. Ne félj.
Ne kérdezd, máshogy hogy volna jó…)

Video

Doktor úr, megint elkéstem, ahogy annyiszor már.
Helyet kapni a környéken, az is nagy tudomány.
Ha csendesen szólnék, úgysem értenének,
és nem vagyok egy skorpió.
Lenyelek inkább mindenféle mérget.
Egyszer rámegyek, de addig így a jó.    

 A mama hívott ma éjjel.
 Azt mondta, nem szeret itt lenni már.
 Holnap hazajön. Összecsomagolva vár.
 Gyenge volt, de boldog.
 Hívott ma éjjel.
 Azt mondta, nem szeret itt lenni már.
 Holnap hazajön. Ott meggyógyul talán.
 Útra készen áll. Jönne már. Indulna már.  

Doktor úr, hol a jókedve? Ennyit semmi sem ér.
Mi a baj? Itt a hétvége. Annyi minden belefér.
Hogy van az asszony, és hogy vannak a kölykök?
Melyikükből lesz zenész?
Valamit mondjon! Csak áll, én meg itt pörgök.
Miért üres az ágy? Mi ez az egész?    

 A mama hívott ma éjjel.
 Azt mondta, nem szeret itt lenni már.
 Holnap hazajön. Összecsomagolva vár.
 Gyenge volt, de boldog.
 Hívott ma éjjel.
 Azt mondta, nem szeret itt lenni már.
 Holnap hazajön. Ott meggyógyul talán.
 Útra készen áll. Menne már. Indulna már.

A zene gyógyszer. Már nem is tudom,
hányszor álltam úgy, hogy feladom.
Mindig átsegített bánaton és bajokon.
A zene gyógyszer. Könnyü altató.
Máskor elrepít, ha éppen az a jó.
Tiszta út, ahol nem téved el utazó.

Régi dolog. Ez egy régen adott tudomány.
A sejtjeimben érzem. 
A zene gyógyszer. Bármi gond szorít,
józan doktorok majd írnak valamit,
de többet ér, ha este játszani kell valahol.   

 Jártam én is így, voltam én is úgy, annyi szerepben.
 Néha visszavár, néha visszahúz, akit szerettem.
 Bele is haltam, ahogyan kell.
 Hány mosoly égetett el,
 amiről elhittem, hogy már
 csak félig idegen!
A zene gyógyszer, (látod) én is azt szedem.
Add, hogy észrevenni késő ne legyen,
hogy már a gyógyszerészek vannak túl kevesen.  

A zene gyógyszer. Már nem is tudom,
hányszor álltam úgy, hogy feladom.
Mindig átsegített bánatokon, bajokon.
A zene gyógyszer. Bármi gond szorít,
józan doktorok majd írnak valamit,
de többet ér, ha este játszani kell valahol.    

 Jártam én is így, voltam én is úgy, annyi szerepben.
 Néha visszavár, néha visszahúz, akit szerettem.
 Bele is haltam, ahogyan kell.
 Hány mosoly égetett el!
 A zene volt mindig a gyógyszer.
 Mindig a zene a gyógyszer.
 Mindig az segít.

Rendben van – szólt a furcsa vendég. –
Mintha tegnap lennénk.
Gyűrött arc. Félmosoly a füstben.
– Szépek itt az esték.
Szabad ez a szék? Leülök.
Ugye nem baj, kistestvér?
Szakad ez a hely, nem olyan, mint rég.
Valamikor úgy ragyogott,
mint szőkék szemében az az igazi kék.
Ugye láttad még?    

 Szépek városa, ahol minden éjszaka
 jéghideg, vagy forró.
 Nincs több változat, ünnepel, vagy senki vagy.
 Jéghideg és forró.  

Honnan jössz? Messziről, azt értem.
Charlie, are you hungry?
Pénzed nincs? Vagy nem olyan az étel?
Mexikói hakni.
 Tudod, az a jó ebben, olyan nyelven énekelsz,
 (hogy) sose fogja érteni itt senki sem.
 Buta szöveg túl sok volt.
 Neked fontos dolgok szólnak a dalaidból.
 Azt nem fizetik jól.    

 Szépek városa, ahol minden éjszaka
 jéghideg, vagy forró.
 Próbáld egymagad, míg a többi élni hagy.
 Jéghideg és forró.  

Ismerik az én nevem is. Látták címlapon.
Valamikor jó money volt, nagy szám.
Tudod, nem is voltam rossz,
de lassan most már én sem fogadok rám.
Azt is elbuknám.    

 Szépek városa, ahol minden éjszaka
 jéghideg, vagy forró.
 Nincs több változat, ünnepel, vagy senki vagy.
 Jéghideg és forró.
 Szépek városa, ahol minden éjszaka
 jéghideg, vagy forró.
 Nincs több változat. A győztes is csak áldozat.
 Jéghideg és forró.
 Jéghideg, vagy forró.
 Jéghideg és forró.

Amikor már nem lesz zene,
csak a csönd lesz, zajjal tele,
legalább egy múzeum legyen még,  

ahol egy-két hangszer marad,
legalább mint bútordarab.
Gyere, gyerekem, jól nézd meg – ugye szép?
 
 Régen divat volt,
 és szerettük azt is, ha együtt sok ilyen szólt.
 Pár ember színpadra állt,
 és csodákat játszott, úgy hogy néha fájt,
 és mindenki várt,
 (hogy) még egy kicsit játsszon tovább.  

 …és volt pár helyünk,
ahol minden történt velünk,
ahol mindig vártuk a szerencsét.
Amikor már nem lesz zene,
ez is mind eltűnik vele.
Megint valami nem lesz már a tiéd.  
Amikor már nem lesz zene,
igazad van, nem halsz bele.
Akad minden más, ami nagyon jó.  

 Az a csapda, hogy könnyebb neked.
Ami nem volt, az el sem veszett.
Te csak hazamész. Én voltam utazó.
 
 Régen divat volt,
 és akárhol jártunk, ott is egy zenekar szólt.
 Pár ember színpadra állt,
 és csodákat játszott, úgy hogy néha fájt,
 és mindenki várt,
 (hogy) még egy kicsit játsszon tovább.  

…és volt pár helyünk,
ahol minden történt velünk,
ahol mindig vártuk a szerencsét.
Amikor már nem lesz zene,
ez is mind eltűnik vele.
Megint valami nem lesz már a tiéd.

Félszavakból értelek.
Mára nem nehéz.
Látod, amit látok,
láttam, amit meg se nézz.
 Így voltunk mindig, félig itthon
 és félig készen valami útra.
 Így múlt el majdnem minden ünnep
 és minden majdnem ünnep is újra.     

Ez is szép volt.
  Összeköt és összetart.
  Néha folyó vagyok, néha part.
  Szeress még, ahogy akkor szeretnél,
  ha messze lennék.  

Félszavakból értelek.
Mára nem nehéz.
Elgurult a földi,
olvad el az égi pénz.
 Érkezni, búcsúzni és menni
 vissza, mintha valami húzna.
 Így múlt el majdnem minden ünnep
 és minden majdnem ünnep is újra.     

Ez is szép volt.
  Összeköt és összetart.
  Néha folyó vagyok, néha part.
  Szeress még, ahogy akkor szeretnél,
  ha messze lennék.      

Szerelmem, barátom,
   legyen tiszta a karácsony,
   ha semmi más a világon,
   (legalább a karácsony).     

Egy-egy szép nap
  összeköt és összetart.
  Néha folyó vagyok, néha part.
  Szeress még, ahogy akkor szeretnél,
  ha messze lennék.
  Egy-egy szép nap
  összeköt és összetart.
  Néha folyó vagyok, néha part.
  Szeress még, ahogy akkor szeretnél,
  ha messze lennék.

Hazahúz a szívem.
Mint egy idegen, járom a várost. Hiányzol.
Nem megy ez igazán jól.  

Hazahúz a szívem.
Megint napokon át nem alszom hajnalig.
Túl sok az éjszakából.    

 Ez a hely álomszép,
 egyedül mégis szomorú kép.
 Nem tudom, mért nem indulok.
 Mire várok még?     

  Leteszem a súlyt. Vége a kalandnak.
  Jó így, könnyűnek és szabadnak.
  Szeretném, ha csak szó nélkül megölelnél.
  Leteszem a súlyt. Bármit is kerestem,
  mások majd megtalálják helyettem.
  Szeretném, ha csak szó nélkül megölelnél.  

Hazahúz a szívem.
Félig sikerült békét kötnöm magammal,
de nem tudom igazán jól.   Kicsit én is félek:
én vagy valaki más – egy árnyék – ér haza
az úttalan utazásról.    

 Ez a hely most is álomszép,
 egyedül mégis szomorú kép.
 Egy nap, ha minden rendbe jön,
 visszajöhetünk még.     

  Leteszem a súlyt. Vége a kalandnak.
  Jó így, könnyűnek és szabadnak.
  Szeretném, ha csak szó nélkül megölelnél.
  Leteszem a súlyt. Bármit is kerestem,
  mások majd megtalálják helyettem.
  Szeretném, ha csak szó nélkül megölelnél.

Itthon vagy. A többi, az rajtad áll.
Ha éhes vagy, és a hűtőt kinyitod,
rám is gondolj.
Nézd el majd, a rend nem a mániám.
Annyi éve már minden így van a helyén.  

Nem tudom már, a szabályos világ
mikor döntött úgy, hogy eljön a küszöbig,
de nem lépi át.
Ez neked még lehet néha új,
de szeretném, ha tudnád, bármi van odakinn,
az ajtón túl –    

 Itthon otthon vagy.
 Senki nem is kérdez,
 honnan jössz, hová mész,
 meddig maradsz.
 Úton vagy.
 Őrzöd, amit képzelsz.
 Kívánom, találd meg.
 Én is így vagyok mindig.     

  (Ha a telefon csöng, csak délután vedd fel.
   Aki igazán fontos, úgyse hív reggel.)  

Itthon vagy. A többi, az összeáll.
Egy-két nap itt az összes haverom – máskor senki.
A szomszédnak néha egy viszki jár.
Ha nem vigyázna rám, könnyebb volna az egész.  

És mesél majd, hogyan vonzom a bajt,
még szerencsém, hogy ő itt van, és valahogy
egyben tart.
Ez nagyon szép – de akárhogy lennék,
egy szabad szék, az mindig lesz, hogyha bekopogsz.
Mit mondjak még?    

 Itthon otthon vagy.
 Senki nem is kérdez,
 honnan jössz, hová mész,
 meddig maradsz.
 Úton vagy.
 Őrzöd, amit képzelsz.
 Kívánom, találd meg.
 Én is így vagyok mindig.     

  Úgy kelek mindennap,
  hogy nem csak az idők változnak.
  Sok minden volna itt, ami gyógyulhat.
  A képzelet megmarad.
  Adtam belőle másoknak.
  Nem baj, hogyha az illúziók elfogynak.    

 Itthon otthon vagy.
 Senki nem is kérdez,
 honnan jössz, hová mész,
 meddig maradsz.
 Úton vagy.
 Őrzöd, amit képzelsz.
 Kívánom, találd meg.
 Én is így vagyok mindig.