Kétfelé visz út a szobámból.
A hangulatom dönt az ajtónál.
Balra indulok, hogyha hiányzol.
Jobbra fordulnék, ha itt volnál.
Eső volt az éjjel és eláztam megint.
Semmi nem volt jó se bent, se kint.
Zörög a lánc.
Nagy utat járok egyhelyben.
Naponta látsz
egy kicsit jobban elvesznem.
Zörög a lánc.
Legalább néha engedd el.
Ne vigyázz rám,
amikor úgyse mellettem ébredsz fel.

Kétezerre jól megöregszem.
Háromezer éves leszek már.
Azt remélem, csak megérem még,
hogy mindenféle büntetés lejár.
És elmeséled végre,
ha már nem is kérdezem,
mit terveztél velem – nélkülem.
Zörög a lánc.
Nagy utat járok egyhelyben.
Naponta látsz
egy kicsit jobban elvesznem.
Zörög a lánc.
Legalább néha engedd el.
Ne vigyázz rám,
amikor úgyse mellettem ébredsz fel.

Zörög a lánc.
Nagy utat járok egyhelyben.
Naponta látsz
egy kicsit jobban elvesznem.
Vinne a szél,
de ahogy elfut mellettem
már nem az enyém.
Valahogy máshogy képzeltem.
Rövid a kör.
Nagy utat járok egyhelyben.
Zörög a lánc.
Legalább néha engedj el.
Oldozz el.

Valahová, mindegy hová,
de indulni kéne már.
Jó ez a hely, de így nemsoká
a környékhez öregszem.
Látom a szomszédokon,
mennyi év ment el
amióta valamikor
idetévedtem.

Fura egy ház, és sok megszokás
nem tudom, mért ilyen,
de valamiért már nem gondolom,
hogy meg kéne fejtenem.
Félig itthon vagyok,
félig útközben.
Bárhová, de ideje már
odaérkeznem.

Az volna jó, ha valaki várna.
Ha a valaki az valaki lánya.
Az volna jó, ha valaki várna.
Ha a valaki az valaki lánya.

Egy idegen áll az ajtó előtt,
az ajtó mögött meg én.
Egy ideje már gondolkodom
újból a helycserén.
Félig itthon vagyok,
félig útközben.
Kéne már, hogy valamikor
meg is érkezzem.

Az volna jó, ha valaki várna.
Ha a valaki az valaki lánya.
Az volna jó, ha valaki várna.
Ha a valaki az valaki lánya.

Képzeld el, hogy valóra válik
mindaz, amit csak megálmodunk.
Mindenki lép egyet előre
és maga mögött hagyja, amit megunt.
Születne, mondjuk, egy rendelet,
hogy mindenki kapja meg, amit szeret,
és mindennap legyen elégedett.
Nem tudom, mit tennék.

Talán
keresnék egy erdőt,
ültetnék egy fát,
és figyelném, hogy mennyit nőtt
– vagy negyven éven át.

Őrizném a virágait,
és gondoznám is, ahogy tudom.
Ha lenne gyümölcse, az enyém volna,
de bárkinek jutna, ha szeret nagyon.
Ha nem szeretne se volna baj,
ha éhesen jönne, vagy szomjasan.
Ennyit adok, hogyha ennyi van.
Több soha nem volt még.

Igen,
keresnék egy erdőt,
ültetnék egy fát,
és figyelném, hogy mennyit nőtt
– vagy negyven éven át.

Mindenféle állataim
léteznének a tanyám körül.
Játszanánk, és nem érdekelne,
hogy ki van kint és ki van belül.
De belefér az is, hogy nem sikerül.
Örüljön az, aki ennek örül.
Ha valamilyen hangszer előkerül,
én el tudom kezdeni újra.

Keresnék egy erdőt,
ültetnék egy fát,
és figyelném, hogy mennyit nőtt
– vagy negyven éven át.

Lepusztult ház a sarkon a Hajnali Fröccsöntő.
A vakolat ködös emlék már és csak itt-ott van tető.
A sűrű füstben cserzett arccal ott áll a törzshelyén
Joó úr, a régmúlt szertornász és számolófenomén,
és a rozzant pulthoz tartozik, mint örök intézmény,
Béla, a névnapi költő, és Janka, a lelki segély.

Esténként, ha zsúfolt az érdemes köpködő,
láthatóan megpihen a megfáradt idő.
Éberling, a kétujjú hentes hangosan politizál.
Rozsnyói bácsi a trafikos lányt álmodja vissza már.
És ha valakin látszik, hogy azt öli borba, hogy semmire semmi remény,
ott van és gondját megosztja Janka, a lelki segély.

Engedelmes jószág és türelmes hallgató.
Ösztönösen tudja, hogy minden bánat orvosolható.
Csak nézi az embert szótlanul, és érzi, hol van a baj.
Csak segíteni, ha szükség van rá, semmi mást nem akar.
Minden kívánságot teljesít és cserébe semmit se kér.
Addig él, amíg adni képes, Janka, a lelki segély.

Akik ismerik már régen, azt mondják, mindent ért,
és mindig annyira nagy volt a zaj, csak azért nem beszélt.
Esküsznek, egyszer hallották, ahogy dúdolt valami dalt.
Lehetett volna énekesnő is, csak biztosan nem akart.
Senki se tudja, honnan jött, de egy kicsit mindenki fél,
mi lesz, ha egyszer nem lesz Janka, a lelki segély.
Mert az ember néha nekivadul, hogy az egész semmit sem ér.
Mi lesz, ha egyszer nem lesz Janka, a lelki segély?

(VIDEO)

Kicsit szomorú volt a lány,
a társaság se túl vidám.
Mondtam, mi baj lehetne, ha megvígasztalnám.
És most szökésben vagyok.
Egy nap itt, egy másik ott.
Más sem hiányzik, mint hogy ő vigyázzon rám.
Okos lány, nem egy buta liba
barátnőnk, Filo Zsófia.
Ahogyan élünk, csupa hülye hiba.
Még szerencsénk, hogy itt van Filo Zsófia.

Néha romokban áll a ház,
rosszat léptem és itt a gáz.
Persze ő előre látta, és mindent megmagyaráz.
Biztos valahol kaphatott
egy megfejtési szérumot.
Néhány válaszára kérdést sem tudok.
Okos lány, nem egy hülye liba
barátnőnk, Filo Zsófia.
Ahogyan élünk, csupa buta hiba.
Még szerencsénk, hogy itt van Filo Zsófia.

Négy, öt, hat, nyolc, tíz, tizenegy, száztizenkilenc…
Hány éjjelt bírsz ki ugyanúgy,
ha mindig egy zsűrit ölelsz?

Legyen bármiről éppen szó,
jön a miss Mindentudó.
Fogadok, maga az agya csak nyolc és fél kiló.
Vagy az apja volt ufó,
vagy ő egy más dimenzió.
Szimpla földi ésszel föl sem fogható.
Okos lány, nem egy buta liba
barátnőnk, Filo Zsófia.
Ahogyan élünk, csupa hülye hiba.
Még szerencsénk, hogy itt van Filo Zsófia.
Még szerencsénk, hogy itt van Filo Zsófia.
Mondjuk, jó hogy itt van Filo Zsófia.

Kezembe’ semmi nincs.
Vagyok, hogy rám legyints.
Jövök, hogy elveszíts.
Kezembe’ semmi nincs.
A többit nem tudod.
Mitől is volna jobb,
ha mindig értenéd,
hogy miről hallgatok?

Nem kell, hogy lásd,
a függöny mögött mi van.
Te őrizd meg az álmaid,
én meg önmagam.
Ha még találkozunk,
lesz majd egy jó napunk.
Talán egy éjszakát,
ha tudunk, ellopunk.

A legtöbb színpadon
– tudom vagy nem tudom –
porosan, sárosan
maradt egy lábnyomom.
Alatta másoké,
fölötte másoké.
Mindennap hazamegyünk.
Mindennap másfelé.

Nem kell, hogy lásd,
a függöny mögött mi van.
Te őrizd meg az álmaid,
én meg önmagam.
Ha még találkozunk,
lesz majd egy jó napunk.
Talán egy éjszakát,
ha tudunk, ellopunk.