Gondoltam párat, és már tudom, mi van.
Pontosan látom, merre visz az utam.
Úgy fogok élni, ahogy szeretnék.
El van döntve rég.  

Csiszolok még kicsit a terveimen.
Nem szeretném, hogy bármi hiba legyen.
Kidolgoztam szépen. Nem lehet baj.
Elmondom, mi van.    

 Van ez a szám,
 nagy összegekért eljátszom.
 A rengeteg pénzt
 hazaviszem nagy zsákokban.
 Veszegetek
 kis szigeteket nagy számban,
 és elleszek ott
 válogatott szép lányokkal.  

Csak pár kicsi részlet nincsen még a helyén.
Nem titok, már ezen is dolgozom én.
A lényeg viszont kész van, és egész jó.
Arról volna szó:    

 Van ez a szám,
 nagy összegekért eljátszom.
 A rengeteg pénzt
 hazaviszem nagy zsákokban.
 Veszegetek
 kis szigeteket nagy számban,
 és elleszek ott
 válogatott szép lányokkal  

Azt hiszem, jó lesz így.
Az emberem holnap hív,
hogyan is áll a bankszámlám…    

 Van ez a szám,
 nagy összegekért eljátszom.
 A rengeteg pénzt
 hazaviszem nagy zsákokban.
 Veszegetek
 kis szigeteket nagy számban,
 és elleszek ott
 válogatott szép lányokkal

Rám köszönt valaki délután,
ahogy néztem, hogy bolondul meg a kutyám
a Dunánál. Tudod,
ahova járunk.
Addig sohasem láttam, de gyönyörű volt.
Egy mosollyal odajött és átkarolt.
Ugye nem ismersz rám?
Pedig már voltál nálunk.  

Igen, kicsike lány volt, már emlékszem.
Egy nővére volt, akivel régebben kicsit jártam.
Hogy megy az idő, már ő is húszéves.
Már nem lakik otthon, és új kocsit vesz, és jól van.
És táncol egy bárban.    

 Hé, kislány! Legalább
 nézz körül. Ez a világ
 csupa csapda. Nagyon vigyázz,
 mit csinálsz majd,
 ha vadul a tánc.  

Én nem hiszem, hogy másnak mondanám,
és az se volna jó, hogy ezért haragudj rám,
de magamat látom, ahogyan nézlek.  

Tudod, nem olyan régen én is azt hittem,
hogy összejön minden, amit képzeltem és vártam.
Sosem alakul úgy, ahogy a tervben van.
Bent egészen más van, mint a kirakatban. Már láttam.
Sok csomagolásban.    

 Hé, kislány! Legalább
 nézz körül. Ez a világ
 csupa csapda. Nagyon vigyázz,
 mit csinálsz majd,
 ha vadul a tánc.

Minden óra furcsán jár.
Pörög még, csak az idő áll.
A holnap rég a tegnapba fulladt, babám.
Vagy fáradt csend, vagy kiáltás.
A kettő között, mintha nem lenne más.
Mint várrom áll a tömegbe gyúrt magány.    

  Gyere, színes virág,
  én vártam rád, sok életben.
  Volna pár utunk még,
  ha el nem rontanánk.
  Ha már nem játszanánk a tűzzel.  

És körbe zár, ami körbe jár.
A semmi partján ülve ez se fáj.
Csak kavargó felhő a lábamnál. 

  Gyere, színes virág,
  én vártam rád, sok életben.
  Volna pár utunk még,
  ha el nem rontanánk.
  Ha már nem játszanánk a tűzzel.   

 Szól valahol messziről egy dal.
 Most új hangra vált. Nincs más.
 Nincs más.
 Nincs más.    

   Gyere, színes virág,
   én vártam rád, sok életben.
   Volna pár utunk még,
   ha el nem rontanánk.
   Ha már nem játszanánk a tűzzel.
   Gyere, színes virág,
   én vártam rád, sok életben.
   Volna pár utunk még,
   ha el nem rontanánk.
   Ha már nem játszanánk a tűzzel.

Képzeld úgy, hogy ez most nem itt van.
Távol járunk, nem érnek el már
buta földi hírek. Így jó.
Semmi sem érint, és semmi sem bánt.
Ne gondolj másra, csak úgy ölelj át,
mintha volna szíved.
Szoríts még.    

  És ha gát szakad át, és ha film szakad el,
  végre felszabadulsz. Végre megtudod, milyen.
  Mindegy már, mennyi álarc fagyott rád.     

    Mintha volna szíved,
    próbáld néha úgy.
    Mintha volna szíved.
    Valami most elindult.
    Mintha volna szíved,
    kezdjük újra el
    valahogy másképp.
    Ahogy szép.  

Nem hiszek semmiféle szerepben.
Az, amit játszol, nem érdekel.
Gyere, győzz meg engem, hogy igazi vagy.
Érezzem úgy, hogy néha figyelsz rám,
és azt is érted, miből elég,
amikor csöndre vágyom.
Szeress még.     

   Úgy, mintha volna szíved.
   Attól ne félj, hogy összetörhet.
   Nálam már százszor így történt.    

 És ha gát szakad át, és ha film szakad el,
 végre felszabadulsz. Végre megtudod, milyen.
 Mindegy már, mennyi álarc fagyott rád.     

    Mintha volna szíved,
    próbáld néha úgy.
    Mintha volna szíved.
    Valami most elindult.
    Mintha volna szíved,
    kezdjük újra el
    valahogy másképp.
    Ahogy szép.  

(Egy új játékot játsszunk el,
ugyanúgy, csak most érzéssel.
Egy új játékot játsszunk el,
ugyanúgy, csak most érzéssel.)  

(Mintha volna szíved. Volna szíved.
Volna szíved. Volna szíved.)

Csak vándoroltam, csak kutattam.
Szerepek közt táncoltam. Egyedül voltam.
Egy őrült napon aztán néhány perc alatt
beviharzott az életembe, és mindent felkavart.    

  Mint a hurrikán igazán,
  mint a hurrikán, olyan volt a lány.
  Mint a hurrikán. Forgószél.
  Soha senki nem kell, ha ő lesz az enyém.  

Amit csak kérne, mindent megadnék.
Már ezután mindig csak vele ébrednék,
de előbb még szeretném,
és amíg csak bírnám, ölelném.
Így hatott rám. Nem mondtam sokat.    

  Mint a hurrikán igazán,
  mint a hurrikán, olyan volt a lány.
  Mint a hurrikán. Forgószél.
  Soha senki nem kell, ha ő lesz az enyém.  

Figyelmeztetésből akadt nem kevés:
ez a nő az ördög, a súlyos büntetés.
Mindenkit megéget, és mindent romba dönt.
De nekem bármit mondhatnak,
én akarom ezt a nőt.    

  Mint a hurrikán igazán,
  mint a hurrikán, olyan volt a lány.
  Mint a hurrikán. Forgószél.
  Soha senki nem kell, ha ő lesz az enyém.

Még megfordulhat ez az egész.
Most ez van, a zajosabb rész.
Menni mindig, és keresni mást.
Látni mindent, ami látható.
És vigyen el, ha jön az ufó.
Sztori volna a Holdon egy tánc.    

  Sokat kellene játszani még,
  és ne más mondja, mennyi elég.
  Sok helyre elmennék,
  ne legyen olyan üres a kép.     

    Sokat kéne szeretni még.
    Sokat kéne szeretni még.  

Két titokzatos fekete nő
azt ígérte, ha itt az idő,
vezet engem a kapukon át.
Az egyik csöndbe bújt a zajokon túl.
A másik itt jár, de láthatatlanul.
„Keress minket. Mi gondolunk rád.”    

  Sokat kellene álmodni még,
  és ne más mondja, mennyi elég.
  Sok helyre elmennék,
  ne legyen olyan üres a kép.     

    Sokat kéne szeretni még.
    Sokat kéne szeretni még.  

  Az a tegnapi jó ma már nem elég.
  Csak a semmi a gond. Az unalom az ellenség.    

  Sokat kellene érezni még,
  és ne más mondja, mennyi elég.
  Sok helyre elutaznék,
  ne legyen olyan üres a kép.
  Sokat kéne játszani még.
  Sokat kéne álmodni még.
  Sokat kéne érezni még.
  Sokat kéne szeretni még.     

    Sokat kéne szeretni még.
    Sokat kéne szeretni még.

Jó éjt!
Egy hídon megyünk át,
és a túlsó parton új show hangol ránk.
Ott már kevés lesz, ami itt elég volt.
Egy könnycsepp maradok, bújva egy mosolynál.
Minden jót.  

  Engedj szabadon, ha kicsit szeretsz még.
  Elveszíthetnél, ha nem mennék.     

    Tudod, szép volt. Szép volt, de most vérzem.
    Ez itt már túl van a csúcson,
    de még innen a blueson.
    Igen, szép volt. Szétszórt napok a szélben.
    De most engedj el, vagy nem találsz
    majd sehol sem.  

    Ne rontsd el.
    Ne köss meg egészen.

Látod, láncon nem tudsz táncoltatni sem.
Addig legyen vége, amíg csak kicsit fáj.
Egy könnycsepp maradok, bújva egy mosolynál,
ameddig gondolsz rám.    

  Engedj szabadon, ha kicsit szeretsz még.
  Elveszíthetnél, ha nem mennék.     

    Tudod, szép volt. Szép volt, de most vérzem.
    Ez itt már túl van a csúcson,
    de még innen a blueson.
    Igen, szép volt. Szétszórt napok a szélben.
    De most engedj el, vagy nem találsz
    majd sehol sem.
  
    Tudod, szép volt. Szép volt, de most vérzem.
    Ez itt már túl van a csúcson,
    de még innen a blueson.
    Igen, szép volt. Szétszórt napok a szélben.
    De most engedj el, vagy nem találsz
    majd sehol sem.
    Ne rontsd el.
    Ne köss meg egészen.

Lehet másik hely, vagy más idő.
Színesebb álom, vagy nehezebb kő
és ezeregy kép.
Ezeregy választás.  

Senki sem mondja, hogy fogd a kezem,
én viszlek át majd a nagy vizeken.
Mindegy, repülj vagy ússz,
de helyetted nem tud más.    

  Ne hidd el, ha azt mondom, hogy erre.
  Én sem lehetek még biztos benne.
  Hogy így, vagy úgy lesz jó –
  honnan tudnám?     

    Neked így, nekem úgy.
    Nekem így, neked úgy, ahogy érzed majd.
    Találkozunk talán.
    Egymás mellett fut az út.
    Legyen úgy.
    Legyen úgy.  

Te nem leszel más, ha másnak öltözöl át.
Nem szeretném most, hogy valakit játssz,
aki nem te vagy.
Még ha hasonlít is rám.    

  Ne hidd el, ha azt mondom, hogy erre.
  Fogadd el, hogy én sem vagyok biztos benne.
  Hogy így, vagy úgy lesz jó –
  honnan tudnám?     

    Neked így, nekem úgy.
    Nekem így, neked úgy, ahogy érzed majd.
    Találkozunk talán.
    Bár ma lenne már!
    Nekem így, neked úgy.
    Neked így, nekem úgy, ahogy érzem majd.
    Találkozunk talán.
    Egymás mellett fut az út.
    Legyen úgy.
    Legyen úgy.

Mindenhol ott van, ismered őt.
Ugrásra készen bámul minden nőt.
Úgy hívjuk páran: bulivadász.
Akció minden mondat, minden tánc.
 

  A választás is egyszerű,
  bárki jó, ha nőnemű,
  és soha nem kell semmi más
  csak szex.
  Semmit nem igér
  és cserébe ezért semmit nem is kér.
  Csak szex.
  A kezdet és a vég.
  Megtanulni sem kell
  az áldozat nevét.  

Estéről estére beindul,
Valahol egyforma mind és mégis új.
Pezseg az élet, zene is szól,
szépek a lányok. Minden így van jól.
 

  Egyszerű játék az, amit látsz.
  Bevetésen újból a bulivadász.
  Nem kell semmi más,
  csak szex.
  Semmit nem kínál,
  és cserébe ezért semmit nem is vár.
  Csak szex.
  A kezdet és a vég.
  Megjegyezni sem kell
  az áldozat nevét.

Kényes, különös idők,
ahogyan emlékszem.
Álltam színpadok előtt,
vihar a lelkemben.
Csoda áradt.
Soha nem egyformán.
Valaki lázadt.
Valaki gondolt rám.  

Később láttam a jövőt,
ébren is álmokban.
Képzelt tömegek előtt
zenekart játszottam.
Dalok szóltak.
Soha nem egyformán.
Szerelem ébredt.
Soha nem múlik már.    

  És szédít, és szédít.
  Nem enyém, de velem marad végig. Akarom.
  Ez az ördögi rock’n’roll.
  És csábít, és kábít.
  Tudom én, hogy velem is csak játszik valahol
  ez az ördögi rock’n’roll.  

Néha fogja a kezem.
Azt mondja, rendben van.
Máskor elveszik megint.
Szökik a hangokban.
Vezet engem.
Soha nem egyformán.
Messze tűnik,
amikor megfognám.    

  És szédít, és szédít.
  Nem enyém, de velem marad végig. Akarom.
  Ez az ördögi rock’n’roll.
  És csábít, és kábít.
  Tudom én, hogy velem is csak játszik valahol
  ez az ördögi rock’n’roll.

Még egy dal a csönd előtt.
Már csak magamnak talán.
Kicsit még mégis úgy,
mintha neked mondanám.
  Mintha hozzád tartoznék.
  Egy történet, vagy kép, ami vár,
  hogy vidd magaddal őt.
  Pedig ez csak még egy dal
  a csönd előtt.  

Lesz majd néhány pillanat,
lesz majd néhány mozdulat,
lesznek furcsa helyzetek.
Most még biztos nem tudod,
most még biztos nem hiszed,
mégis ott leszek veled.
  Mintha hozzád tartoznék,
  mint egy történet, vagy kép, ami vár,
  hogy vidd magaddal őt.
  Pedig ez csak még egy dal
  a csönd előtt.