Tíz perc. Azt mondod, csak tíz perc.
Az miért baj?
Tíz perc. Többet sose késtél sehonnan.
Kifutott a vonat. Zárva van a bolt.
Mindegy mennyit késtél, az az ördög útja volt.
Tíz perc, babám, az ennyit ér.  

Tíz perc alatt élet múlik, élet fakad.
Leszakad egy csillag, feltűnik egy másik.
Ha tíz perc van, van remény.
De ha kifutott a vonat, ha zárva van a bolt,
mindegy, mennyit késtél. Az az ördög útja volt.
Tíz perc, babám, az ennyit ér.    

Ne beszélj most. Ne mesélj most.
 Ülj így, a csöndben mellettem.
 Amit érzel, csak az jöjjön át.
 Ne vitázz most. Ne hibázz most.
 Tíz percnyi csöndet hagyj nekem.
 Azután majd figyelek tovább.  

Tíz perc alatt megnyugszom, és mindent szabad.
Felvihetsz, ha úgy jó. Lehozhatsz, ha úgy jó.
Tíz perc, babám, az ennyit ér.    

Ne beszélj most. Ne mesélj most.
 Ülj így, a csöndben mellettem.
 Amit érzel, csak az jöjjön át.
 Ne vitázz most. Ne hibázz most.
 Tíz percnyi csöndet hagyj nekem,
 hogy azután majd vigyelek tovább.    

Ne beszélj most. Ne mesélj most.
 Ülj így, a csöndben mellettem.
 Amit érzel, csak az jöjjön át.
 Ne vitázz most. Ne hibázz most.
 Tíz percnyi csöndet hagyj nekem.
 Azután majd figyelek tovább.

Szembejött a legszebb lány az utcán.
A hangzavar egy percre csönddé vált.
Aki látta, csak bámult,
ilyen nincs is talán.
Csoda történt egy szombat délután.  

Változott a város, amerre sétált.
Mintha minden könnyebb volna már.
Újra érzi a szívét
egy öreg számtantanár.
Nem is hitte, hogy húsz éve erre vár.    

A képzelet felszáll.
 John Lennon él.
 Dalokat épít
 zajokból a szél.
 Látod, változtam én is.
 Ez régen máshogy szólt.
 Csoda történt egy szombat délután.
 Ragyogott egy lány.
 Jó kedvem volt.  

Erre jött, és tisztább lett az utcánk,
egyszerűbb és élhetőbb a világ.
Voltunk bolondok párszor,
voltunk eldobva már,
de most itt van. Pedig ki tudja, merre jár.    

A képzelet felszáll.
 John Lennon él.
 Dalokat épít
 zajokból a szél.
 Látod, változtam én is.
 Ez régen máshogy szólt.
 Csoda történt egy szombat délután.
 Ragyogott egy lány.
 Jó kedvem volt.

Video

Őrült a haverom megint. Éjjel átjön, és áthoz egy nőt.
Tu-tu-tu-tu-tudod, a tudomány, az tudomány.
Ez a lány
társam a csillagok szerint.     

 Pár sör, azután megy a megfejtés.
 Mondanám, de már túl nagy zaj van,
 be ne égj valami súlyos buliban.    

 Ez a nő túl sokat magyaráz.
 Az a gáz, hogy nélküle nagy a ház.
 Ledarál és összerak, hogy légy erős.
 Testvér, baj van.
 Ez a nő szélvihar szerető.
 Viszi majd mind, ami vihető.
 Nekem ő valahonnan ismerős.
 Mindegy, honnan.  

Félek, beleállsz nagyon. (Beledőlsz nagyon.)
Félek, valahogy nem figyelsz rám. (Sose hallgatsz rám.)
Tu-tu-tu-tu-tudom, a tudomány, az tudomány,
de a lány
elszáll egy bizonyos napon. (Ahogy eddig mind.)     

 Pár sör, azután megy a megfejtés.
 Csoda vár.
 Csoda száz és száz van.
 Buta dal. Valaki mindig belehal.    

 Ez a nő túl sokat magyaráz.
 Az a gáz, hogy nélküle nagy a ház.
 Ledarál és összerak, hogy légy erős.
 Testvér, baj van.
 Ez a nő szélvihar szerető.
 Viszi majd mind, ami vihető.
 Nekem ő valahonnan ismerős.
 Mindegy, honnan.    

 Ez a nő túl sokat magyaráz.
 Az a gáz, hogy nélküle nagy a ház.
 Ledarál és összerak, hogy légy erős.
 Testvér, baj van.
 Ez a nő szélvihar szerető.
 Viszi majd mind, ami vihető.
 Nekem ő valahonnan ismerős.
 Szédült voltam.
 (Khmm…khmm…)
 Ez van.

Dolgok, amiket félbehagytam.
Vonatok, amiket lekéstem valahol.
Közös kép, amiről hiányzom.
Vagy egy dal, ami sohasem készült el.
 Kimaradt út.
 Elmaradt tervek és
 elveszett napok.
 Egy el se kezdett ölelés.     

  Mind összegyűjtöm egyszer,
  és átadom, valahogy lásd,
  bolond hányszor, és hogyan is voltam.
  Próbáljunk meg valami mást.
  Játsszuk, hogy ez a dal nincsen.
  Nem kell, ha közelebb bújsz,
  ez a félig kitalált,
  félig meg sem született blues.  

Számok, amiket mégsem hívtam.
Ötletek, amik elégtek valahogy.
Szerelem, ami lehetett volna.
Vagy egy ház, ami sohasem épült fel.
 Súly maradt mind.
 Hordozom mindig, és
 minden ugyanaz.
 Újra kezdett keresés.     

  Mind összegyűjtöm egyszer,
  és átadom, valahogy lásd,
  bolond hányszor, és hogyan is voltam.
  Próbáljunk meg valami mást.
  Játsszuk, hogy ez a dal nincsen.
  Nem kell, ha közelebb bújsz,
  ez a félig kitalált,
  félig meg sem született blues.     

A csúcs. Látod majd, ha fenn leszel,
a csúcs, az mindig magányos hely.
Küzdöttél végig, évekig,
hogy ott állj majd egyedül.
Hős vagy. És fáradt.
De megcsináltad végül.    

 Győztél. Most sírj.
 Nem baj, hogy látnak.
 Repültél. Ragyogtál,
 de holnap már azt mondják, tegnap
 sírtál, most győzz.
 Újból és újból.
 Ez is szép.
 Ez is így van jól.  

Míg veled álmokat élhet át,
aki néz, mindig várja az új csodát.
Nem tudja, hány nap, mennyi áldozat,
hogy még magasabbra érj.
És hányszor belehaltál,
hogy te vagy a legjobb a végén.    

 Győztél, most sírj.
 Holnap már más fog.
 Repültél, ragyogtál,
 de itt van már,
 aki mást mond, máshogy.
 Sírtál, most győzz.
 Próbáld meg újból.
 Örökké.
 És ez így van jól.    

 Győztél, most sírj.
 Engedd, hogy jöjjön.
 Repülj még, ragyogj még,
 Úgysincs jobb se égen, se földön.
 Sírtál, most győzz.
 Még egyszer. Újból.
 A dal a tiéd,
 de rólunk szól.

Faltól falig járok a sötétben. Mintha súlyos köveket hordoznék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza még.        

   Egy szót se szólt, hogy hova ment,
   csak hallottam, hogy kattan a zár.
   Még láttam futni odalent,
   ahol máskor mindig villamost vár.
   Apró dolgok voltak. Semmi komolyabb.
   Máskor nincs harag. Máskor annyit ér.
   Most tudja, hogy éppen a szivem szedi szét,
   de itt van a hajnal, és nem jött haza még.  

Faltól falig járok a sötétben.
Mintha súlyos köveket hordoznék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza még.
Faltól falig járok a sötétben.
Mintha ébren valami rosszat álmodnék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza még.     

   Vagy nem nekem volt igazam,
   vagy nála robbant rosszul egy szó.
   Vagy ő vette túl komolyan,
   vagy én. De most már ez mire jó.
   Köznapi dolgok voltak. Hányszor belefér.
   Máskor nincs harag. Máskor annyit ér.
   Most tudja, hogy éppen a szivem szedi szét,
   de itt van a hajnal, és nem jött haza még.  

Faltól falig járok a sötétben.
Mintha súlyos köveket hordoznék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza még.
Faltól falig járok a sötétben.
Mintha ébren valami rosszat álmodnék.
A tévét, a rádiót kikapcsoltam. Az sem menedék.
Hajnal van, és nem jött haza.
Hajnal van, és nem jött haza.
Hajnal van, és nem jött haza még.

Megjöttem.
Megint egy út, amivel nem volt szerencsém.
Nem volt ott, aki azt írta, hogy vár.
Mit mondjak?
Akivel száz ilyen nem volt, az keveset élt.
Ez történt, de nem ezen múlik a hét.    

 Házibuli nálam. Összejövünk páran.
 Valaki áthozott valami átkozott csodazenét.
 Mindenkire ráfér. Jöjjön, aki ráér.
 Valamit főzök is. Nyer, aki eltalálja,
 mi az ebéd.  

Szép nap van.
Ha nem esik, ülhetünk a kertben is, ahogy jó.
A lányok külön csapat. Ott végig rólunk folyik a szó.
Bort hozzon, aki azt kérne, mert a többi az ajándék.
Jól leszünk, azt tudom.
Hogy meddig, azt meg tudja az ég.  

 Házibuli nálam. Összejövünk páran.
 Valaki áthozott valami átkozott csodazenét.
 Csönd is lehet néha, de nem fogy el a téma,
 míg körbe nem jár még a hajnali kávé, ha
 oda nem ég.    

 Házibuli nálam. Összejövünk páran.
 Valaki áthozott valami átkozott csodazenét.
 Mindenkire ráfér. Jöjjön, aki ráér.
 Valamit főzök is. Nyer, aki eltalálja,
 mi az ebéd.
 Házibuli nálam. Összejövünk páran.
 Valaki áthozott valami átkozott csodazenét.
 Csönd is lehet néha, de nem fogy el a téma,
 míg valaki hozza a hajnali kávét,
 hacsak oda nem ég.     

   (Házibuli nálam.
   Összejövünk páran.
   Lehet, hogy átszól a szomszéd.
   Behívjuk őt is.
   Mért dúlna mindig?
   Lazuljon ő is.
   Holnap mi lesz, tudja az ég.
   Holnap hogy lesz, tudja az ég.
   Milyen nap jön holnap,
   tudja, ha tudja, az ég.)

Hé, hova vágtatsz, ember?
Lehagyod az arcod, úgy rohansz.
Nem ott jársz, bárhova érsz.
Értem. Tönkrezúzna
lemaradni sok száz semmiről.
Legyen úgy.
Elmagyaráznom hosszú volna.    

 Jó, ami nem rossz.
 Rossz, ami nem jó.
 Mindig az van másképp, ugyanúgy
 És az út csak körbejár.
 Drága az olcsó.
 A fagyos is forró.
 Vak mozi a hosszú robogás,
 nehogy lásd,
 (hogy) semmi nem lesz soha más.  

Hé, gyere, dőljünk hátra.
Csatold le az órád. Nincs idő.
Kicsit légy eldobott kő.
Próbáld, csak próbaképpen,
megfigyelni, mit látsz messziről.
Ahol már a lényeg tiszta. Úgy jön vissza.    

 Jó, ami nem rossz.
 Rossz, ami nem jó.
 Mindig az van, másképp ugyanúgy
 És az út csak körbeér.
 Drága az olcsó.
 A fagyos is forró.
 Vak mozi a hosszú rohanás.
 Nehogy lásd,
 (hogy) semmi nem lesz soha más.    

 Jó, ami nem rossz.
 Rossz, ami nem jó.
 Mindig az van. Másképp. Ugyanúgy
 És az út csak körbejár.
 Drága az olcsó.
 A fagyos is forró.
 Vak mozi a hosszú rohanás.
 Ne is lásd,
 változik a kép,
 de semmi nem lesz más.

Egy autó elindult a partról.
Virágok vannak az oldalán.
Csavarog a városban,
átgurul a múló éjszakán.
Zenére ébrednek az utcák,
amerre az autó megy tovább.
Mosolyok a hajnalban.
Valahogy az érzés adja magát.
 Ez a kezdés, de már a folytatást
 rábízom a képzeletedre. Nem is mondok mást.    

  Jött egy hang, jött egy szín,
  vagy egy illat, nem tudom,
  de volt egy hangulat,
  és volt egy alkalom.
  Február. Forgatag.
  Néhány elvarázsolt nap.
  Forró. És szép. És vad.  

Velünk már annyi minden történt.
Mi újat mesélhetnék még?
Valakire ráfogtam, hogy szeretem, és úgy volt.
Vagy félig úgy.
Egy napon készülődnöm kellett.
Azt hitte, magammal viszem.
Csomagok az ajtóban. A kapuban az autó
motorja zúg.
 Azt az arcát soha nem felejtem el.
 Megpróbáltam valamit hazudni, de értett, úgy hiszem.     

  Jött egy hang, jött egy szín,
  vagy egy illat, nem tudom,
  de volt egy hangulat,
  és volt egy alkalom.
  Február. Forgatag.
  Néhány elvarázsolt nap.
  Forró. És szép. És vad.

  Jött egy hang, jött egy szín,
  vagy egy illat, nem tudom,
  de volt egy hangulat,
  és volt egy alkalom.
  Február. Forgatag.
  Néhány elvarázsolt nap.
  Forró. És szép. És vad.
  Jött egy hang, jött egy szín,
  vagy egy illat, nem tudom,
  de volt egy hangulat,
  és volt egy alkalom.
  Február. Forgatag.
  Néhány elvarázsolt nap.
  Forró. És szép. És vad.

Mégis havazott délután.
Így üzent vissza a tél.
Vesztett már.
Ez a tánc még belefér.
A lány, aki mindig is messze volt,
most egy percre közelebb lép.
„Ölelj át.
Megyek. Kívánj szerencsét.”    

 Nincs helyem ─ mondta ─, nincs helyem itt.
 A győzteseké most a világ.
 Kértem, valahogy várjon még egy kicsit,
 csak még egyszer gondolja át.     

  Minden sarkon már
  egy elfelejtett győztes vár.
  Mind kő volt. Köddé vált.
  Nem tudta, hogy nem gyémánt.  

Kértem, semmit ne higgyen el.
Azt se, hogy hinnie kell.
Sok a jelszó.
Sokan élnek úgy, ahogy nem.
Úszik a senki a semmiben,
és elhiszi, hogy magasan száll.
Rövid út lesz,
és a végét tudom már.    

 Nincs helyem ─ mondta ─, nincs helyem itt.
 A győzteseké most a világ.
 Kértem, valahogy várjon még egy kicsit.
 Nézzen körül. Mondja, mit lát.     

  Minden sarkon már
  egy elfelejtett győztes vár.
  Mind kő volt. Köddé vált.
  Nem tudta, hogy nem gyémánt.

Utazom körbe a földdel.
Valami új nyugalom visz tovább.
Lassú keresés.
Ahogyan állnak a dolgok,
szerelem és türelem kéne még.
Abból nem elég.    

 Nézem, jön-e odafentről életjel.
 Az ég ahhoz még messze van,
 hogy ésszel érjem fel,
de néha már hallom a csöndet.
Önmagam játszom sose volt filmeken.
Mondd meg, mi legyen.     

  Szép, szomorú nők,
  távolról néznek rám,
  ahogy jegyet váltok egy másik útra,
  egy másik ablaknál.
  Szép, szomorú nők.
  Mind megvigasztalnám,
  csak egy dolgom még hátra van,
  így vagy úgy, vagy bárhogyan
  összerakni önmagam.
  Nehéz napok nehéz napja vár.  

Igazít rajtad és rajtam
az idő. Pár szalagot megtalál,
párat kidobál.
Valahol létezik minden,
ami volt, vagy lehetett volna már,
vagy lesz még ezután.    

 Nézem, jön-e odafentről életjel.
 Az ég ahhoz túl messze van,
 hogy ésszel érjem fel,
de tudom azt, hogy érezhet bárki,
ha egyedül van, és a képzelet nem segít.
Voltam ugyanígy.     

  Szép, szomorú nők,
  távolról néznek rám,
  ahogy jegyet váltok egy másik útra,
  egy másik ablaknál.
  Szép, szomorú nők.
  Mind megvigasztalnám,
  csak egy dolgom még hátra van,
  így vagy úgy, vagy bárhogyan
  összerakni önmagam.
  Nehéz napok nehéz napja vár.      

   (Szép, szomorú nők vigyáznak
   rád is, hogy le ne zuhanj újból.
   Mind ugyanúgy, mindenben egyformán
   értünk fáj.)     

  Szép, szomorú nők,
  távolról néznek rám,
  ahogy jegyet váltok egy másik útra,
  egy másik ablaknál.
  Szép, szomorú nők.
  Mind megvigasztalnám,
  csak egy dolgom még hátra van,
  így vagy úgy, vagy bárhogyan
  összerakni önmagam.
  Nehéz napok nehéz napja vár.