A zsúfolt kompokon, fenn északon,
a jeges partoknál,
mindig olcsó volt az alkohol.
Vették kartonszám.
Délutánra minden tengerész
nagy hős volt már és nagy utazó.
És csak úszott a berúgott
viking hajó.  

Aki élt még este, összegyűlt
lenn a színpadnál.
Együtt énekeltek, utas és matróz.
S a szigorú kapitány
pontban éjfélkor odajött,
most azt játszd el, hogy „No woman, no cry”.
Ha nincsen asszony, nincsen sírás.  

Messze és régen,
de még most is érzem,
volt valami forró
az izlandi szélben.
Messze és régen,
így volt vagy mégsem,
olyan mindegy, ha így volt jó.    

Matróznak lenni túl bonyolult,
 a szárazföldre vezet minden viziút,
 és ha kinn van a parton, nincs soha pardon,
 csoda az, ha megtakarít fél dollárt.
 Valahova vinni kell a menyasszonyát,
 meg a csizma, az ékszer, az új kabát.
 És ahány kikötő, ugyanannyi nő,
 pedig örök szabály:
 no woman, no cry.  

Messze és régen,
de még most is érzem,
volt valami forró
az izlandi szélben.
Messze és régen,
így volt vagy mégsem,
olyan mindegy, ha így volt jó.

Nézd, előkerült egy másik kép,
amiről azt hittem, elveszett rég.
Egy teraszon ülsz, megy le a nap, és készül az eső.
A háttérben a tenger és a zsúfolt kikötő.
Az utcákon éjjel mindig zene szólt.
Majd nézzük meg egyszer, így van-e még.
Hogy mit mond a doktor, ne hallgasd. Butaság.
Meggyógyulsz, tudom. Vigyázok rád.     

És táncolsz, ahogy régen.
És nézik, ki ez a lány.
Olyan szép, hogy biztosan álmodunk már.
S ha a vándor az égben
Mégse túl szigorú,
A holnap már nem lesz szomorú.  

Nincs semmi baj. Éveken át
Annyi minden féle volt már a világ.
Okosabb vagy, úgy hiszem, mint hogy többé ne remélj.
Meggyógyulsz, tudom. Soha ne félj.     

És táncolsz, ahogy régen.
És nézik, ki ez a lány.
Olyan szép, hogy biztosan álmodunk már.
S ha a vándor az égben
Mégse túl szigorú,
A holnap már nem lesz szomorú.
A holnap már nem lesz szomorú.

A kristálygömb az asztalon állt.
Csak lassan szokta a szemem a félhomályt.
Halk zene jött a függönyön át.
Keleti illatok könnyű füstje szállt.
Tudod, kezdetben kicsit reszkettem.
Ilyen helyzetben nem voltam még.  

Ott ült sűrű fátyolban,
és fogta a kezem mozdulatlan
a jósnő.
A legjobb jósnő.
Érintése hűvös volt,
nem tudom meddig egy szót sem szólt
a jósnő.
Végül annyit mondott, hogy közel az idő.  

Értettem, hogy mit jelent.
Hónapok óta sejtettem a hírt.
Már képzeltem, belegondoltam,
hogy ezt hallom, csak nem tudtam, hogy így.
Tudod, kezdetben kicsit reszkettem.
Ilyen helyzetben nem voltam még.  

Ott ült sűrű fátyolban,
és fogta a kezem mozdulatlan
a jósnő.
Egy igazi jósnő.
Érintése hűvös volt,
nem tudom meddig egy szót sem szólt
a jósnő.
Végül annyit mondott, hogy itt van az idő.  
Ott ült sűrű fátyolban,
úgy, ahogy mindig álmodtam,
a jósnő.
Egy mesebeli jósnő.
Érintése hűvös volt,
átölelt, és egy szót sem szólt
a jósnő.
És amit ő tud, azt tudja igazán.  

A hosszú hűvös hajnalban
már álmodott, amikor otthagytam,
a jósnő.
Nem is volt olyan jó nő.
Én sejtettem, hogy így lesz majd,
ő látta előre, hogy eddig tart,
azért jósnő.
Vagy néha ő se tudja, hogy mit hoz a jövő.

Fűszer cseppenként.
Egy falat édes desszertként.
Pár korty hűvös bor,
de a legjobból.
Társaság esténként.
„Hogyan lesz”, és „hogy történt”.
Néha szelíd ölelés van
kora hajnalban.
És a hajnal is szép.
Szerettem, aki megmutatta,
az őrületet hol hagyjuk abba,
mielőtt tönkre zúzna egy semmiség.
Most nem szólsz, és én nem tudom,
nem untatlak-e még.
Azt hiszem, hogy sejted a lényegét.    

 A varázs nem múlt el.
 Őrzöm úgy, ahogy érzem.
 Nagy tévedéseken átsegít talán.
 A varázs nem múlt el.
 Aki hozta, az aki nincsen,
 aki nincsen már.  

Eltűnt, mint annyian.
Azt kívánom, bárhol van,
bárki, aki gondol rá,
legyen jó hozzá.
Látom önmagam
tükröződni másokban,
de minden állomás
csak egy villanás.
Csak egy látomás.
Szerettem, aki megtanított,
nem elég, hogy jártam itt-ott,
fönt vagy lent, nem túl sok a különbség.
Most nem szólsz, és én nem tudom,
ha bármit mondanék,
csak elhinnéd, vagy tényleg értenéd.    

 A varázs nem múlt el.
 Őrzöm úgy, ahogy érzem.
 Nagy tévedéseken átsegíthet még.
 A varázs nem múlt el.
 Aki hozta, az aki nincsen,
 aki nincsen rég.

Szerettem, aki megtanított,
nem elég, hogy jártam itt-ott,
fönt vagy lent, nem túl sok a különbség.
Most nem szólsz, és én nem tudom,
ha bármit mondanék,
csak elhinnéd, vagy tényleg értenéd.    

 A varázs nem múlt el.
 Őrzöm úgy, ahogy érzem.
 Nagy tévedéseken átsegít talán.
 A varázs nem múlt el.
 Aki hozta, az aki nincsen,
 aki nincsen már.
 A varázs nem múlt el.
 Őrzöm úgy, ahogy érzem.
 Nagy tévedéseken átsegít talán.
 A varázs nem múlt el.
 Aki hozta, az aki nincsen rég,
 aki nincsen már.
 Aki nincsen rég.
 Aki nincsen már.

Végre itt vagyunk. Gyere, öltözz át,
Néhány óra már csak az éjszakánk.
Azt hiszem, ma történt valami,
amit én sem hiszek el.
Egyszemélyes földrész az enyém,
De add, hogy ne legyen.  

Téged ünnepelt ma a társaság.
Én csak bámulom, ahogy néznek rád.
Az se biztos még, hogy akarom,
ami történt ma velem.
Egyszemélyes földrész az enyém.
Add, hogy ne legyen.    

 Egyszemélyes föld, egyszemélyes ég,
 de elférne valaki még.
 Egyszemélyes út, de fordulhat-e úgy,
 hogy érinti valakiét?
  Rajtam a jel: örök átutazó.
  Valahogyan mindig máshol a jó.
  De kinek mutatom, ha néha van még látnivaló?  

Végre egymagunk. Nincs senki más.
Végiggondolom, mi a folytatás.
Azt hiszem, ma történt valami,
amit én sem hiszek el.
Egyszemélyes földrész az enyém.
Add, hogy ne legyen.    

 Egyszemélyes föld, egyszemélyes ég,
 de elférne valaki még.
 Egyszemélyes út, de fordulhat-e úgy,
 hogy érinti valakiét?
  Rajtam a jel: örök átutazó.
  Valahogyan mindig máshol a jó.
  De kinek mutatom, hogyha van még néha,
  kinek mutatom, hogyha van még néha,
  neked mutatom, hogyha van még látnivaló.

Bármilyen nap sodor
bármilyen csönd felé,
csak neked mondhatom el, ha rám figyelsz,
és éjjel nincs velem
a megszokott félelem,
ha úgy alszom el, hogy átölelsz.  

Reggel itt marad az illatod a párnán,
amikor nincs már a kocsid sem a ház előtt.
Szürke szalagok, kis patakok a járdán,
és a felhőkbe bújva úsznak a háztetők.
 Rossz idő. Csak szerelemre volna jó.
 Ma éjszaka, mondd, milyen évszak várható.  

Ez a nap többször úgyse jön.
Elveszik végleg, ha elköszön.
Ha vársz, nem lesz a tiéd.
Ez a nap kétszer úgyse lesz.
Csak ma ölel vissza, akit átölelsz.
Ha vársz, nem lesz a tiéd.  

 Rossz idő. Csak szerelemre volna jó.
 Ma éjszaka, mondd, milyen évszak várható.  

Ez a nap többször úgyse jön.
Elveszik végleg, ha elköszön.
Ha vársz, nem lesz a tiéd.
Ez a nap kétszer úgyse lesz.
Csak ma ölel vissza, akit átölelsz.
Ha vársz, nem lesz a tiéd.  

Reggel itt marad az illatod a párnán.
de estefelé már hiányzol, és így a jó.

A nyűgös szerdai utcán százegy bajom volt.
Ha parkolni kéne, nincs hely, vagy az aprópénz a gond.
Kétségbe esve nézem, hátha meglát egy ismerős,
vagy körbe-körbe járok, mint egy eltévedt eszelős.
Hendrix dübörög újból a lestrapált hangszórón.
Hé, Dzsó! Hol jó?  

A sarkon túl csoda történt. Éppen üres egy hely.
Beállnék, de jön egy szekrény és rámszól, hogy húzzak el.
Még annyit vet oda lustán, ha rosszat szólsz, haver,
nem érdekel, ki voltál, majd azt nézd meg, ki leszel!
Hendrix dübörög újból a lestrapált hangfalon.
Hé, Dzsó! Hol jó?    

Este az ágyamon álmodom én is.
 A szobában senki csak én.
 Úgy hallom mégis, mintha valaki szólna.
 Nem hittem el, de tényleg a pénz beszél.  

Mondják, a zűrzavar hosszú, de egyszer véget ér.
Aki látja, mi jön ki ebből, az az unokám lesz, nem én.
A fény az alagút végén már látszik messziről.
De mi van akkor, ha az nem más, csak egy vonat, ami szembe jön?
Hendrix dübörög újból a leszakadt hangfalon.
Hé, Dzsó! Hol jó?

A főkönyvelő ezer számlát vesz elő,
kéne némi pénz.
Reggel átüzent az autószerelő,
kéne némi pénz.
Terem a fán. Mi bánat lehet itt?
Fel se kell másznom. Rázom egy kicsit,
és szépen legurul. Jut is bőven bárhová.  

Nő a két gyerek. Sír az asszony eleget:
kéne némi pénz.
A gázos is keres, meg a bank is ideges;
kéne némi pénz.
Terem a fán. Mi bánat lehet itt?
Neked is jár, hogy kívánj valamit,
ha fordul a kerék. És csak annyit kérdeznék,    

 hova lettél, amikor baj volt és én hívtalak?
 Hova lettél? Valahol várt rád valami fontosabb.
 Igazad volt. Ezen is túl vagy, azon is túl vagy, mi jöhet még?
 Sohasem túl nagy a tét, ha nem a te házad ég.  

Úgy jössz át, mint egy régi jó barát,
aki néha benéz.
Két ital között mondod, minden rendbe jött,
csak kéne némi pénz.
Terem a fán. Mi bánat lehet itt?
Neked is jár, hogy kívánj valamit.
Értelek, tudod. De azt mondd el egyszer még,    

 hova lettél, amikor baj volt és én hívtalak?
 Hova lettél? Valahol várt rád valami fontosabb.
 Igazad volt. Ezen is túl vagy, azon is túl vagy, mi jöhet még?
 Sohasem túl nagy a tét, ha nem a te házad ég.  

Hova lettél, mikor hívtalak?
Válasz van elég.
Nem a te házad ég.

Sokan úgy hívják, Jazztestvér.
A dolgairól ezer legenda él.
Mondják róla, ha józan volna,
ma is sztár lenne még,
és nem csak emlék.  

Mikor híres volt, bámulták,
és varázslat volt, ha a színpadon állt.
Néha lázadt, azt mondta, fáradt,
egyszer végleg kiég,
és nincs bocsánat.  

Ha néha látom őt, megszólítom.
Gyere, utazzunk az időben, úgy mint valamikor.
Én majd az évszámokat,
te meg, ahogyan jönnek, a dalokat mondd.
Igen, az volt a szép, mikor együtt zenélt
pár ilyen régi bolond.
Nincs gond.  

Talán újra összejövünk egy szép nap.
Leporolja más is a hangszerét,
és magunknak, vagy bárkinek, akit ilyesmi érdekel,
megmutatnánk, hogy nincs is vége még.
Várnak a jó zenék.  

Gyere, Jazztestvér, gyújtsunk rá.
Úgy elmennék még valahová.
Annyi minden ért a héten.
Kicsit elvesznék egy másik évben.  

Régi jó gitár. Felhangolom.
Gyere, utazzunk az időben, úgy mint valamikor.
Én majd az évszámokat,
te meg, ahogyan jönnek, a dalokat mondd,
és játsszuk el azt, hogy nem te meg én,
de valaki más a bolond.
Nincs gond.  

Talán újra összejövünk egy szép nap.
Leporolja más is a hangszerét,
és magunknak, vagy bárkinek, akit ilyesmi érdekel,
megmutatnánk, hogy nincs is vége még.
Várnak a jó zenék.

Video

Ajándék délután.
Ma nem megyek sehova már.
Olyan jól elvagyok itt
egy széken az ablaknál.
Odakinn a város igazi, hétköznapi színház.
Ma csak nézem. Játsszon valaki más.  

Utazók, csavargók.
Egy őrült a háztetőn.
Szereplők egy darabból,
amit végignézni nincs időm.
Odakinn a város igazi, hétköznapi színház.
Sosincs vége. Jön majd valami más ezután.  

Ez a kávéház ma hajnalban bezár.
Soha senki se fogja újra kinyitni már.
Az se számít, hova megyünk,
valahol lesz-e újra helyünk,
ami úgy fogad még,
mintha hazamennénk.  

Ha benéznél estefelé,
még tehetnénk egy kört talán.
Figyelnénk az utcazenészt.
Vagy ennénk lenn a kínainál.
De ha nem jössz, nem baj. Valahol úgyis látlak reggel.
El ne tévedj éjjel. Túl sok itt már a szamuráj.  

Ez a kávéház ma hajnalban bezár.
Soha senki se fogja újra kinyitni már.
Az se számít, hova megyünk,
valahol lesz-e újra helyünk,
ami úgy fogad még,
mintha hazamennénk.

Olyan sok, amit látnom kéne még,
és olyan sok, amit újra megnéznék.
Azt mondták, ha nincs baj, sose állj meg útközben,
és most hiányzik, ami elfutott mellettem.  

Barátom, kicsit elfáradtam már,
és a rock and roll – az is tévedés talán.
A jövőbe látni nem tudok, de hátha így lesz jó.
Most sokáig ez a dal lesz az utolsó.  

Majd játszom, mikor érzem,
és tanítom a fiam,
ne úgy éljen, ahogy éltem,
ne is vegyen túl komolyan.
Vagy mindig bolond voltam,
vagy bolond lett a világ.
Tudod, adtam, amit kaptam.
Aki őrzi, adja tovább.    

 Volt néhány év,
 mikor együtt voltam veled.
 Hogy te is velem voltál?
 Nem baj, ha úgy hiszed.  

Majd játszom, mikor érzem,
és tanítom a fiam,
ne úgy éljen, ahogy éltem,
ne is vegyen túl komolyan.
Vagy mindig bolond voltam,
vagy bolond lett a világ.
Tudod, adtam, amit kaptam.
Aki őrzi, adja tovább.  
Majd játszom, mikor érzem.
Majd játszom, mikor érzem, hogy kell… 

Törött szárny, innen most hová mész?
Ennek is vége. Üres már az egész.
Nincs több megoldás. Minden gonoszra fordulna már,
hogyha még maradnál.  

Ne nézz rám. Engem most ne kérdezz.
Ahogy én jártam, az máshogy volt ugyanez.
Nem volt szerencsém. Neked máshogy is fordulhat még.
Talán úgy, ahogy szeretnéd.  

Hazaviszlek, hogyha kérsz,
vagy ha látom, hogy egyedül félsz.
Ha éjjel hideg a ház,
tüzet gyújtok, meg ne fázz.
Vagy hozzám bújhatsz majd,
de ez nem old meg semmilyen bajt.  

Ha tudsz még, azt mondom, repülj el.
Biztosan várnak. Sehová ne figyelj,
kezdd el elölről. Talán máshogy is fordulhat még.
Ez már megtörtént.  

Hazaviszlek, hogyha kérsz,
vagy ha látom, hogy egyedül félsz.
Ha éjjel hideg a ház,
tüzet gyújtok, meg ne fázz.
Vagy hozzám bújhatsz majd,
de ez nem old meg semmilyen bajt.  

Ha tudsz még, azt mondom, repülj el.
Biztosan várnak. Sehová ne figyelj.
Nem volt szerencséd, de máshogy is fordulhat még.
Talán úgy, ahogy szeretnéd.