Amim van, összecsomagoltam.
Nem valami sok.
De minden nappal egyre kevesebb lesz,
ha nálad maradok.
Az az ördög volt, aki neked adott,
az meg az én dolgom, hogyha belehalok.
Na, de nem.
Kicsit máshogyan képzelem.  

Sose sírtál, nehogy elkezdd.
Dráma, ami az.
Ez meg akkor is csak változás lesz,
ha bármit beleadsz.
És a kulcs már ott van az asztalodon.
Amit ittfelejtek azt neked adom.
Maradj jó.
Én meg nem vagyok látható.    

Vidékre költözöm.
 A kertem öntözöm.
 Szabad leszek, és már semmi nem ér el,
 amihez nincs közöm.
 
Kinn az ajtón a te neved van,
én már nem lakom itt.
És ha néhány dolog nehezebb lesz,
majd kérj meg valakit…
Nekem címem sincs, csak egy postafiók.
Odaküldhetsz minden odavalót.
Ez a jó.
Ez az út, ami járható.    

Vidékre költözöm.
 A kertem öntözöm.
 Szabad leszek, és már nem is érdekel,
 amihez nincs közöm.     

(Kórus: Kevés, kevés kell.
    Csak egy, csak egy hely!)  

Vidékre költözöm.
 A kertem öntözöm.
 Szabad leszek, és már nem is érdekel,
 amihez nincs közöm.

Video

Hova mész? Hova futsz?
Mondd, hogy jó reggelt.
Ölelj át! A világ épphogy életre kelt.
 Az, aki szép, az reggel is szép,
 amikor ébred,
 még ha össze is gyűrte az ágy.
 Alakul még az igazi kép.
 Nézni szeretném,
 a színek, meg a fény
 hogyan fonnak rád ma új ruhát.     

  Az légy, aki vagy!
  Érezd jól magad!
  És ha elhajózom hosszú vizeken,
  néhány kikötő
  még útba ejthető,
  de úgyis visszaérkezem.  

Ébredés – változás.
Minden új nap új.
Ölelj át! Mitől félsz
ennyi hajnalon túl?
 Az, aki szép, az reggel is szép,
 amikor ébred,
 még ha össze is gyűrte az ágy.
 Ne siess még! Ne siess úgy!
 Mondok valamit.
 A tükröd hazudik.
 Nehogy elhidd, hogyha másnak lát.    

  Az légy, aki vagy!
  Érezd jól magad!
  És ha elhajózom hosszú vizeken,
  néhány kikötő
  még útba ejthető,
  de mindig visszaérkezem.

A dátum és a helyszín
nem számít ma már.
Egy csodaautó várt rám
a szálloda udvarán.
Füstüveg minden ablak.
A kényelem átölel.
A falba rejtve bár van,
persze jéggel, viszkivel.
 És karnyújtásra tőlem
 ott ül az a lány,
 akit messziről vagy százezerszer
 megcsodáltam már.     

Ő a sztár egy magazin címlapján,
  akit álomfény vesz körül.
  Ő a sztár. Neki minden sikerül.
  Minden nap mással van egyedül.  

Halvány mosoly az arcán,
mintha mindig hordaná.
Elbújna, mondta,
de nem tud sehová.
Felfelé megy a lépcsőn,
míg az égig el nem ér.
És csak azért irigyel engem,
mert a zene az enyém.
 Egy karnyújtásra volt már,
 de nem jött közelebb.
 Tudom, hazudhatnék egy találkozásból
 szebb történetet.     

Ő a sztár egy magazin címlapján,
  akit álomfény vesz körül.
  Ő a sztár. Neki minden sikerül.
  Mindennap mással van egyedül.

Zárd be az ajtót!
Szellemek járnak odakint.
Köd van az utcán,
és hordja a szél.
Írja az újság,
itt van az első lapokon,
hogy hajnalig hó fúj,
és támad a tél.
 Gyújtsd be a kályhát,
 melegít majd, ha mellé ülsz,
 s ha akarod képzeld,
 hogy ez még az a régi tűz.
 
 És ez az az álom,
 ez az a holnap, amiről
 dalokat hittél
 egy ideje még.  

Zárd be az ajtót!
Szellemek járnak odakint.
Hangtalan autók.
Arctalan űr.
Van, aki eltűnt.
Van, aki élt és belehalt.
És van, aki hisz még,
úgy menekül.
 Gyújtsd be a kályhát,
 melegít majd, ha mellé ülsz,
 s ha akarod képzeld,
 hogy ez még az a régi tűz,
 ami ég!
 
 És ez az az álom,
 ez az a holnap, amiről
 dalokat hittél
 egy ideje még.
 Ez az a környék,
 ez az a város, ez a hely,
 ez az a földrész,
 és ez az az év.
 Ez az a hely.
 És ez az az év.
 Ez az az álom.
 És ez az az év.

Video

A helyzet jó, csak reménytelen.
Ami rossz, az nem látszik a műszereken.
Fehér fal. Fehér az ágy.
Halálra unom ezt a fehér szobát.  

Túl sok a cső és túl sok a tű.
Túl sok a gyógyszer és túl keserű.
Csak az nincs, ami a lényeg.
Hé, nővér, nem ott fáj, ahol nézed…    

Essünk végre túl a gyógyszereken.
 Rajtam más nem segít, csak egy gyógyszerelem.
 Szab-szab-szabad már.
 Hé, nővér, nem ott fáj…
 Essünk végre túl a gyógyszereken.
 Úgyis csak az segít, ha itt vagy velem.
 Gyere, gyere, gyere, gyere már.
 Gyere, gyógyíts!  

Ha majd jönnek a látogatók,
remélem, hoznak valami nekem valót.
De hogyha bármit észreveszel,
ugye a doktornak majd nem mondod el?  

És hogyha végre lemegy a nap,
majd egy-két tennivalód itt is akad.
Gondoskodj rólam! Csak ennyit kérek.
Hé, nővér, nem ott fáj! Ugye érzed?    

Essünk végre túl a gyógyszereken.
 Rajtam más nem segít, csak egy gyógyszerelem.
 Szab-szab-szabad már.
 Hé, nővér, nem ott fáj…
 Essünk végre túl a gyógyszereken.
 Úgyis csak az segít, ha itt vagy velem.
 Gyere, gyere, gyere, gyere már.
 Gyere, gyógyíts!
 Gyere, gyógyíts! Gyere, gyógyíts!
 Gyere, gyógyíts! Gyere, gyógyíts!
 Gyere, gyógyíts meg!

Játszd újra, Sam! Hosszú út van még.
Segíthetnél, hogyha fáradnék.
Ahogy más napokon,
mikor minden rádión
rég csupa olcsó zene szól.  

Játszd újra el! Sose hallom már.
Hogyan is volt? As The Time Goes By.
Megy a gép, fogy a film
idők sötét vásznain,
amíg ébred a hajnal odakinn.    

 Lesz egy város majd, ahol adnak egy kávét.
 Ez itt zárva van. Egy lámpa sem ég.     

  Hányszor volt már ilyen éjjel,
  ne is kérdezd, nem tudom.
  Hányszor ért a reggel ugyanígy az utakon…
  Szalad a föld, fut az ég.
  Megint minden feketébb.
  Akit vártak, régen hazaért.  

Játszd újra, Sam! Kezdjünk még egy dalt,
az legalább félig ébren tart.
Tudod, rég aludnék,
ha már otthon lehetnék.
De félek, távol vagyok még.     

  Hányszor volt már ilyen éjjel,
  ne is kérdezd, nem tudom.
  Hányszor ért a reggel ugyanígy az utakon…
  Szalad a föld, fut az ég.
  Megint minden feketébb.
  Akit vártak, régen hazaért.

Fáradt vagyok. Aludnom kell.
Mi van máshol, nem érdekel.
A hang meg a fény maradjon kinn.
Becsukom az ablakaim.  

Kihúztam rég a telefonom.
Antennáim kikapcsolom.
Nem veszem már, ha jön az adás.
Mondjuk úgy, hogy áramkimaradás.    

 Egy másik térbe költöztem át.
 Bármerre fordulhat most tőlem a világ.
 Ajtómon
  kint van a tábla, hogy nem vagyok bent.
  Volt itt egy vendég, de már ő is hazament.
  Senki nincs itthon. Ne csöngess tovább!
  Neked is jóé-jóé-jóéjszakát!  

Nem tudom még, meddig lesz így,
de ma ez kell. Hátha segít.
Amíg nem hívlak, ne is keress.
Senki akarok lenni és fölösleges.    

 Egy másik térbe költöztem át.
 Bármerre fordulhat most tőlem a világ.
 Ajtómon
  kint van a tábla, hogy nem vagyok bent.
  Volt itt egy vendég, de már ő is hazament.
  Senki nincs itthon. Ne csöngess tovább!
  Neked is jóé-jóé-jóéjszakát!

Video

Hűvös a város, és az este hideg.
Unom a csöndet, mégse tudom, kinek is szóljak.
Mindenki valakié.
Össze ne dőljön, támasztom a falat.
Sokezer lány van, mégsincs aki szabad, ha kéne.
Mindenki valakié.    

Rendben. Nem ez a baj.
 Belül van a zűrzavar.
 Ha ez így marad, sehogyan nem lesz jó.
 Nincs út visszafelé.
 Megint pár nap az ördögé.
 De legalább valaki érezné!  

A holnapba lassan átsodor a zene.
Fene se tudja már, hogy milyen helyeken jártam.
Mindenki valakié.
Nincs, ami nincs. Nem figyelek oda,
s ha fogy a kedvem, elviszem ma haza a hajnalt.
Mindenki valakié.    

Így jó. Nem ez a baj.
 Belül van a zűrzavar.
 Valahol ez a szerep is fáraszt már.
 Nincs út visszafelé.
 Megint pár nap az ördögé.
 De legalább valaki értené!     
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Ez csak egy dal. Semmi se fáj.
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Félre ne értsd! Ne telefonálj!     

Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Ez csak egy dal. Semmi se fáj.
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Félre ne értsd! Ne telefonálj!
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Ez csak egy dal. Semmi se fáj.
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Félre ne értsd! Ne telefonálj!

Fogalmad nincsen – lefogadom –
mi az, hogy fázni a szigorú napokon,
amíg nem láttad,
(hogy) Moszkvában milyen a tél.
Magadba döntöd a tüzes teát,
és úgy érzed, megfagysz, ha senki se ölel át.
A szíved is jégcsap,
s egy érintésre eltörnél.
 De mindig van néhány jó barát,
 aki rádnéz és mindent lát.
 Máris kéznél a gyógyital,
 s egy óra múlva a lelkét bízza rád.     

  Mindegy mit vetít a híradó.
  Filmen úgysem látható,
  milyen könnyen olvad a jégvilág.
  Tölts még egy kortyot és jól figyelj!
  Tudod, nem gyakran mesélem el,
  milyenek voltak
  a vodkaparti éjszakák.  

A városon függöny. Szövi a szél.
Párás az ablak. Hó, ami belefér.
Idebent játszunk,
kézről kézre jár a gitár.
Fekszem az ágyon. A lány csodaszép.
Nikita, mondjuk, mert nem tudom a nevét.
Folyton kérdez.
Néha majdnem értem is már.
 Nincs titok. Ő is jó barát.
 Épp csak rádnéz és mindent lát.
 Máris kéznél a gyógyital,
 s egy óra múlva a lelkét bízza rád.     

  Mindegy mit vetít a híradó.
  Filmen úgysem látható,
  milyen könnyen olvad a jégvilág.
  Tölts még egy kortyot és jól figyelj!
  Tudod, nem gyakran mesélem el,
  milyenek voltak
  a vodkaparti éjszakák.

Odalenn a víz egy csónakot húz.
A köveken ülve bámulom.
Mozdulatlan ég. Csupa csönd a szél.
A világ egy felhő a vállamon.
 A stúdióból jöttem el
 tele fáradt hangokkal.
 Távolodva mindentől.
 Talán ebből is lesz dal.     

  Látom, te is szökevény vagy.
  Keresel bármit, vagy csak a vér hajt?
  A régi álom, hogy szabadon jó,
  hátha ez a nap az utolsó.  

Gyere, menjünk el valahová.
Gyalog a száraz tengeren.
Poros itt a reggel. Ez egy régi út.
Ahová ez vinne, azt ismerem.
 A holnapokból érkeztem
 tele fáradt hangokkal.
 Egy kis időre tűnjünk el.
 Játsszuk el, hogy itt voltam.     

  Látom, te is szökevény vagy.
  Keresel bármit, vagy csak a vér hajt?
  A régi álom, hogy szabadon jó,
  hátha ez a nap az utolsó.