A gonosz újra él. A gonosz mindig él.
A gonosz nem hagy el. A gonosz elkísér.
Vigyázz! Vigyázz!
A gonosz éhezik, a gonosz szomjazik.
A gonosz nem pihen. Veled változik.
Vigyázz! Vigyázz!
Már biztosan ott áll az ajtód előtt,
és majdnem a sarkadra hág.
A gonosznak mindennap áldozat kell.
Már gonosz az egész világ.  

Ne hidd, hogy legyőzted őt!
Ne hidd, hogy jobb lettél!
Ne hidd, hogy megszabadulsz.
A gonosz hétszer él.  

A gonosz, mint olyan, mindig másmilyen.
Nincs rá szabály, a gonosz gonosz
és kész. Vigyázz!
Már biztosan ott áll az ajtód előtt,
és majdnem a sarkadra hág.
A gonosznak mindennap áldozat kell.
Már gonosz az egész világ.  

Ne hidd, hogy legyőzted őt!
Ne hidd, hogy jobb lettél!
Ne hidd, hogy megszabadulsz.
A gonosz hétszer él.

A harmadik a félhold alatt,
Napkeletről jön.
Halálhozó lesz majd a neve.
Jele vér és könny.
A jóslat valóra válik.
A gyűlölet elszabadul.
A gyenge erősnek látszik,
és a bátor félni tanul.  

Megérkezik, és a legéhesebbek,
a nyomorultak hada
nem érti meg, hisz istent remél,
hogy ő a Sátán maga.
A jóslat valóra válik.
A gyűlölet elszabadul.
A gyenge erősnek látszik,
és a bátor félni tanul.  

A Hentes volt az első.
A Vezér a második.
Hármat mond az írás.
Ki lesz a harmadik?  

Csodára vár a bódult tömeg,
s hisz, ahogy még soha.
Csodát ígér, és tombol a vérben
a pokol harmadik fia.
A jóslat valóra válik.
A gyűlölet elszabadul.
A gyenge erősnek látszik,
és a bátor félni tanul.  

A Hentes volt az első.
A Vezér a második.
Hármat mond az írás.
Ki lesz a harmadik?

Dübörögnek az évek egymás után.
Dideregve bújunk össze a holnap udvarán.
Hátunk a falnál, semmink nincs már.
Megszállott járja a várost. Halljuk, hogy kiabál.
Ember vigyázz! A rozsda lesben áll.
Mondom, vigyázz! A rozsda lesben áll.  

Hitek, szavak és könnyek, mind ócskaság.
Szemétre lökte a szívünk az ésszerű világ.
Eladó vagyok én is, ahogy bármi más.
Áldozz az ördögnek inkább, mint hogy kiégni láss.  

Ordíts, ha jó.
Ordíts, ha fáj a szíved.
Ordíts, ha félsz.
Ordíts!
Mindenre éhes.
Mindent felzabál,
vagy szétrág.
Mindent megöl.
A rozsda lesben áll.

Akire vártál, sohasem jött el.
Akihez jöttél, sohasem várt.
Lehet, hogy volt, aki szeretett volna.
Ebben a dzsungelben nem akadt rád.
Amikor végképp egyedül voltál,
mentél az utcán és sikítottál.
Valahol legalább nyíljon egy ajtó.
Valaki legalább gyűlöljön már!  

Ismerem én is egy ideje már.
Jól tudom én is, mocskosul fáj.  

Aki áldozat, az áldozat,
és az áldozat mindig az is marad.
Aki áldozat, az áldozat,
és ha egyszer az, mindig az is marad.  

Amikor mélyen vagy, csakis az éltet,
hogy egyszer eljön a te napod is.
És közben írják a vesztesek könyvét.
Valahol ott van a te neved is.  

Értem ezt én is egy ideje már.
Jól tudom én is, mocskosul fáj.  

Aki áldozat, az áldozat,
és az áldozat mindig az is marad.
Aki áldozat, az áldozat,
és ha egyszer az, mindig az is marad.

Hogy mondjam el, csak így magunk között,
hogy hullik szét a lánc, ami összeköt?
Már nem futok hozzád, hogyha bánt, ami bánt.
Már nem te adsz erőt, hogyha kell.  

Elfordultál, hiába kértelek.
És nem jött jel, hogy tudsz, hogy látsz-e még.
Itt tépnek az idők, de ha félelem szed is szét,
már nem futok hozzád semmiképp.  

Bízd rám magam.
Valahogy lássam már, mennyit érek
így nélküled.
Egyedül. Én.
Ne szeress, ha nem tudsz.
Bízd rám magam.
Valahogy értsem már, mennyi értelme van még,
ha van,
ha vagyok még.  

Most úgy segíts, hogy már ne segíts.
És azt se úgy, hogy majd visszakérd.
Most tépnek az idők, de ha félelem szed is szét,
már nem futok hozzád semmiért.  

Bízd rám magam.
Valahogy lássam már, mennyit érek
így nélküled.
Egyedül. Én.
Bízd rám magam.
Valahogy értsem már, mennyi értelme van még,
ha van,
ha vagyok még.

Vörös az ég. Valami ég.
Valaki rám kiabál: Fuss, amíg lehet még!
A füst vakít, szememre dől.
Nem tudom, merre a híd. Futok a tűz elől.  

Nézd, a torkom beleszakad,
de nem hallja senki a hangomat.
Valaki suttog a szélben:
Kicsi és gyenge vagy.  

Hajsza a tűzzel.
A démon szabadult el.
Hajsza a tűzzel.
Sose lesz vége már.  

Vörös az ég. A város ég,
vagy már a fél világ. És ki tudja, mi jöhet még.
Halálmadár sikít velem.
Tudod, hogy nincs hova fuss. Megöl a félelem.

Kinn a sötétben üvölt a szél.
Benn a huzatban lebben a láng.
Fenn a tetőn a bagoly már harmadszor kiált.
Csak most bajt ne hozzon ránk.  

Ablak csapódik, bevág a hideg.
Ajtó nyikordul, csörren a lánc.
Korhadt falépcső sokmázsás léptektől recseg.
Mindjárt kezdődik a tánc.  

Rám tör az éjfél. Uram, segíts!
Rám ront az éjfél. Gyere, segíts!  

Mi ez a zaj? Mi ez a lárma?
Mi ez a zaj? Tombol a bál.
Mi ez a zaj? A rock and roll szelleme jár.  

És a vámpír a sírjából kikel.
Újabb menyasszonyt vadászna már.
Poros csontvázak zörögnek, forognak elő.
Visszapörög az idő.  

Mi ez a zaj? Mi ez a lárma?
Mi ez a zaj? Tombol a bál.
Mi ez a zaj?

A rock and roll szelleme jár.

Sosem volt mit vesztenem, hát szabad vagyok.
Gonosz istent nem hiszek, a jónak meg majd
megbocsátom végül valahogy,
hogy annyiszor megátkoztam.  

Megleszek, míg megvagyok, minden ég alatt.
Mit számít, hogy itt vagy ott?
Elüldöz az egyik hely, a másik befogad.
De nem hozza, hogy változzam.  

Mi jön még? Mi jön?
Mi jön még? Mi jön?  

Könnyű szívvel várom akármi, akármi lesz.
Könnyű szívvel – látod, így vagyok fölösleges.
Nagyon szeress.
Vagy hadd menjek el
könnyű szívvel. 
Tiszta szívvel. 

Senkihez se tartozom. Nincs is gondja rám.
A nagy titkokat nem tudom.
Nem volt, aki megsegített volna igazán.
Ha mégis volt, én nem tudtam.  

Mi jön még? Mi jön?
Mi jön még? Mi jön?  

Könnyű szívvel várom akármi, akármi lesz.
Könnyű szívvel – látod, így vagyok fölösleges.
Nagyon szeress.
Vagy hadd menjek el
könnyű szívvel.
Könnyű szívvel várom akármi, akármi lesz.
Könnyű szívvel – látod, így vagyok fölösleges.
Nagyon szeress.
Vagy hadd menjek el
könnyű szívvel.

Lányok feketében. Jönnek a városból.
Jönnek, mint a szélvész. Tűnj el az útjukból.
Ha megtalálnak, bajt hoznak csak rád.
Ha nem vigyázol, megfojtanak. Gyilkos társaság.  

Lányok feketében. Jönnek a városból.
Bújj el. Szedd a lábad. Úgysem járhatsz jól.
Meg ne szédülj, túl ne becsüld magad.
Csak egy közülük ha nekivadul, kő kövön nem marad.  

Egyik se tudja, mikor elég.
Egyik se látja, ha közel a vég.
Egyik sem érti: a többi is ott van még.  

Lányok feketében. Jönnek a városból.
Jönnek, mint az árvíz, az égből, a föld alól.
Ha megtalálnak, bajt hoznak csak rád.
Érintésük villámcsapás, és kénköves pokol az ágy.  

Egyik se tudja, mikor elég.
Egyik se látja, ha közel a vég.
Egyik sem érti: a többi is ott van még.
És mindegyik szép.
Egyik se tudja, mikor elég.
Egyik se látja, ha közel a vég.
Egyik sem érti, hogy mindet szeretnéd,
ha addig is élsz.

Nincsen múltam, nincs jövőm.
Nincs ágyamon nincsen nőm.
Kedvem sincs, de semmi baj.
Ez itt most a nincsen-dal.  

Nincs bánatom, nincs hitem.
Ördög sincs, hogy elvigyen.
Nincs-országban olvad a szívem.
Ez itt most a nincsen…  

Létezem, mint az állat.
Vagyok, és erre nincs bocsánat.
Elhülyít ez a század,
ha meg nem öl.  

Rossz hely, rossz idő.
Nincs választás.
Rossz hely, rossz idő.
Nem lehet más.
Rossz hely, rossz idő.
Nincs kegyelem.
Senki nincs velem.  

Lesz majd, aki megszeret,
mert nem tudja, hogy nem lehet.
Kézen fog és elvezet innen.
Nincs, hát miért ne higgyem?  

Létezem, mint az állat.
Vagyok, és erre nincs bocsánat.
Elhülyít ez a század,
ha meg nem öl.  

Rossz hely, rossz idő.
Nincs választás.
Rossz hely, rossz idő.
Nem lehet más.
Rossz hely, rossz idő.
Nincs kegyelem.
Senki nincs velem.