Mégsem maradtál velem.
Nem tudom, most hogy legyen.
Én még mindig őrzöm a dalt,
de te már nem emlékezel,
és többé nem fogod a kezem,
amikor elfog a félelem,
hogy sok harcban kevés az értelem,
s az erőnk túl gyorsan fogy el.   

 Pedig én úgy szerettelek,
 hogy szebben nem lehet,
 s ha nem is voltam mindig veled,
 sose voltam ellened.
 És mindent megtettem.
 Most csak azt szégyellem,
 hogy így is kevés voltam neked.  

Két év volt, és úgy ment el,
hogy szinte észre sem vettem.
Veled osztottam meg mindenem,
s te hagytad elveszítenem.   

 Pedig én úgy szerettelek,
 hogy jobban nem lehet,
 s ha nem is voltam mindig veled,
 sose voltam ellened.
 És csak benned hittem.
 Most csak azt szégyellem,
 hogy így is kevés voltam neked.