A bőröndöm újból az ajtóban áll,
de tőled még nem köszöntem el.
Te félig még alszol, én fenn vagyok már.
Félig még itt, de félig nem.  

Nálad itthon voltam. Most elmegyek haza.
Nem kell a hosszú, nagy beszéd.
Sok értelme nincsen. Csak most is bántana,
ha mondanám, de most sem értenéd.    

 Fél szívvel adsz – pedig én nem is kértem -,
 de két szívvel kérsz. Sok ez így, hogy beleférjen.  

Leírom majd egyszer, ha távol leszek,
de félek, hogy azt se küldöm el.
Mi változna tőle? És úgysem érdekel.
Az én bajom, hogy engem megvisel.    

 Fél szívvel adsz – pedig én nem is kértem -,
 de két szívvel kérsz. Sok ez így, hogy beleférjen.
 Fél szívvel adsz – pedig én sose kértem -,
 de két szívvel kérsz. Sok ez így, hogy beleférjen.