Ver a víz. Visz a vér.
Hova, meddig, és hova onnan még,
mit tudom én.
Soha nincs hang, soha nincs jel,
soha nincs útmutatás.
Ha volt mégis,
az gyári hibás.
Néha gálya vagyok, néha jégtörő,
és visz a víz. És ver a vér.
Van idő.

Holnap is belehalok.
Jól tudod, soha nem tudtam mást.
Ma se éltet más.
Ez is egy őrült nap, ami holnap már a múlt.
De itt vagyunk, és itt leszünk.
Ugyanúgy.

Fénypokol. Hangvihar.
Tűzeső, ha kell.
Ez is mind lehet, de a lényeget,
azt másban rejtem el.
Lehet tombolás, vagy orgia,
mind mindenkivel.
De a fontosat a zaj mögött,
és halkan mondom el.

Fénypokol. Hangvihar.
Tűzeső, ha kell.
Ez is mind lehet, de a lényeget,
azt másban rejtem el.
Lehet tombolás, vagy orgia,
mind mindenkivel.
De a fontosat a zaj mögött,
és halkan mondom el.
Fényeső. Hangpokol.
Tűzvihar, ha kell.
És mind lehet, de a lényeget,
azt máshogy mondom el.
És tombolás és orgia,
mind mindenkivel.
De a fontosat a zaj mögött,
a csöndben rejtem el.

(Találd meg, barátom.)