Hazahúz a szívem.
Mint egy idegen, járom a várost. Hiányzol.
Nem megy ez igazán jól.  

Hazahúz a szívem.
Megint napokon át nem alszom hajnalig.
Túl sok az éjszakából.    

 Ez a hely álomszép,
 egyedül mégis szomorú kép.
 Nem tudom, mért nem indulok.
 Mire várok még?     

  Leteszem a súlyt. Vége a kalandnak.
  Jó így, könnyűnek és szabadnak.
  Szeretném, ha csak szó nélkül megölelnél.
  Leteszem a súlyt. Bármit is kerestem,
  mások majd megtalálják helyettem.
  Szeretném, ha csak szó nélkül megölelnél.  

Hazahúz a szívem.
Félig sikerült békét kötnöm magammal,
de nem tudom igazán jól.   Kicsit én is félek:
én vagy valaki más – egy árnyék – ér haza
az úttalan utazásról.    

 Ez a hely most is álomszép,
 egyedül mégis szomorú kép.
 Egy nap, ha minden rendbe jön,
 visszajöhetünk még.     

  Leteszem a súlyt. Vége a kalandnak.
  Jó így, könnyűnek és szabadnak.
  Szeretném, ha csak szó nélkül megölelnél.
  Leteszem a súlyt. Bármit is kerestem,
  mások majd megtalálják helyettem.
  Szeretném, ha csak szó nélkül megölelnél.