Egy hang, egy kép,
egy árva illat néha megzavar még.
Egy-egy fordulat egy könyvben,
egy régi, buta film.
A felhő egy zongorista fáradt dalain.
De ha látod őt,
mondd, hogy jól használok minden időt.
Már az éjszaka is könnyű és tiszta, mint a hó.
Ne félj, ez így most jó.    

 Mondd el, hogy most újra költözöm.
 Egy zűrös év után lassan minden rendbe jön.
 Nem zavar az sem, hogy mindig más szeret.
 Csak én tudom, ebből menyi éri meg.  

Egy hang, egy kép.
Egy könnyű illat, ami néha megzavar még.
Érzés csak annyi, amennyi elfogadható.
Ne félj, ez így most jó.    

 Mondd el, hogy most újra költözöm.
 Ennyi zűrös év után lassan minden rendbe jön.
 Nem zavar az sem, hogy mindig más szeret.
 Csak én tudom, ebből menyi éri meg.  

Egy hang, egy kép.
Egy tiszta illat, ami néha összetör még.
A holnap így mindig kiszámítható.
Ne félj, ez így most jó.  

(Most így vagyok, és így most jó.
Ne félj. Így vagyok, és így most jó.
Ne félj, ne félj…
Minden átlátható.
Ne félj. Ne félj. Most így van, és így most jó.
Ne félj. Így a jó.
Ne félj. Ne félj.
Ne kérdezd, máshogy hogy volna jó…)