Mégis havazott délután.
Így üzent vissza a tél.
Vesztett már.
Ez a tánc még belefér.
A lány, aki mindig is messze volt,
most egy percre közelebb lép.
„Ölelj át.
Megyek. Kívánj szerencsét.”    

 Nincs helyem ─ mondta ─, nincs helyem itt.
 A győzteseké most a világ.
 Kértem, valahogy várjon még egy kicsit,
 csak még egyszer gondolja át.     

  Minden sarkon már
  egy elfelejtett győztes vár.
  Mind kő volt. Köddé vált.
  Nem tudta, hogy nem gyémánt.  

Kértem, semmit ne higgyen el.
Azt se, hogy hinnie kell.
Sok a jelszó.
Sokan élnek úgy, ahogy nem.
Úszik a senki a semmiben,
és elhiszi, hogy magasan száll.
Rövid út lesz,
és a végét tudom már.    

 Nincs helyem ─ mondta ─, nincs helyem itt.
 A győzteseké most a világ.
 Kértem, valahogy várjon még egy kicsit.
 Nézzen körül. Mondja, mit lát.     

  Minden sarkon már
  egy elfelejtett győztes vár.
  Mind kő volt. Köddé vált.
  Nem tudta, hogy nem gyémánt.