Hajnalban végre úgy aludt el,
hogy pár óra múlva ébredni kell.
Szép volt és forró.
Törékeny kép.
Törékeny álom.
Egy könnyű mozdulat
és máris felriad,
ahogy régen,
és zavarba hozza, ha nézem,
így, ahogy nem látja más.  

Ma egész nap mentem.
Őrölt a gép.
Összejött minden.
Mit mondjak még?
Túl sok a méreg.
Túl sok a zaj.
És végül az ember mindent hazavisz.
Nem fordulhat vissza a lépcsőn,
hogy máskor, egy jobb napon jöjjön,
ha újra nincs semmi baj.    

Ne kérdezd, nem tudom, mi bánt.
 Legyőzőm, holnapra nem viszem át.
 De most jó, hogy egy jó barát mellett jókat hallgatok itt.
 Van olyan nap néha, amin asszony nem segít.    

Ne kérdezd, nem tudom, mi bánt.
 Legyőzőm, holnapra nem viszem át.
 De most jó, hogy egy jó barát mellett jókat hallgatok itt.
 Van olyan nap néha, amin asszony nem segít.
 De most jó, hogy egy jó barát mellett jókat hallgatok itt.
 Van olyan nap néha, amin asszony nem segít.
  Van olyan nap, van olyan nap, van olyan nap,
  amin asszony nem segít.
  Van olyan nap, van olyan nap, van olyan nap,
  amin asszony nem segít…