Fogalmad nincsen – lefogadom –
mi az, hogy fázni a szigorú napokon,
amíg nem láttad,
(hogy) Moszkvában milyen a tél.
Magadba döntöd a tüzes teát,
és úgy érzed, megfagysz, ha senki se ölel át.
A szíved is jégcsap,
s egy érintésre eltörnél.
 De mindig van néhány jó barát,
 aki rádnéz és mindent lát.
 Máris kéznél a gyógyital,
 s egy óra múlva a lelkét bízza rád.     

  Mindegy mit vetít a híradó.
  Filmen úgysem látható,
  milyen könnyen olvad a jégvilág.
  Tölts még egy kortyot és jól figyelj!
  Tudod, nem gyakran mesélem el,
  milyenek voltak
  a vodkaparti éjszakák.  

A városon függöny. Szövi a szél.
Párás az ablak. Hó, ami belefér.
Idebent játszunk,
kézről kézre jár a gitár.
Fekszem az ágyon. A lány csodaszép.
Nikita, mondjuk, mert nem tudom a nevét.
Folyton kérdez.
Néha majdnem értem is már.
 Nincs titok. Ő is jó barát.
 Épp csak rádnéz és mindent lát.
 Máris kéznél a gyógyital,
 s egy óra múlva a lelkét bízza rád.     

  Mindegy mit vetít a híradó.
  Filmen úgysem látható,
  milyen könnyen olvad a jégvilág.
  Tölts még egy kortyot és jól figyelj!
  Tudod, nem gyakran mesélem el,
  milyenek voltak
  a vodkaparti éjszakák.