Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Mindenki valakié

Video

Hűvös a város, és az este hideg.
Unom a csöndet, mégse tudom, kinek is szóljak.
Mindenki valakié.
Össze ne dőljön, támasztom a falat.
Sokezer lány van, mégsincs aki szabad, ha kéne.
Mindenki valakié.    

Rendben. Nem ez a baj.
 Belül van a zűrzavar.
 Ha ez így marad, sehogyan nem lesz jó.
 Nincs út visszafelé.
 Megint pár nap az ördögé.
 De legalább valaki érezné!  

A holnapba lassan átsodor a zene.
Fene se tudja már, hogy milyen helyeken jártam.
Mindenki valakié.
Nincs, ami nincs. Nem figyelek oda,
s ha fogy a kedvem, elviszem ma haza a hajnalt.
Mindenki valakié.    

Így jó. Nem ez a baj.
 Belül van a zűrzavar.
 Valahol ez a szerep is fáraszt már.
 Nincs út visszafelé.
 Megint pár nap az ördögé.
 De legalább valaki értené!     
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Ez csak egy dal. Semmi se fáj.
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Félre ne értsd! Ne telefonálj!     

Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Ez csak egy dal. Semmi se fáj.
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Félre ne értsd! Ne telefonálj!
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Ez csak egy dal. Semmi se fáj.
  Várj, várj, várj! Nehogy bármit kitalálj!
  Ez csak egy dal. Félre ne értsd! Ne telefonálj!

Hozzászólok