( Kern Andrással közös dalszöveg )  

Lövölde tér – ott mindig hideg van.
Lövölde tér – ott mindig álltam a fagyban.
Lövölde tér – ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél.
Vagy csak úgy képzelem én  

Hányszor vártalak ott a télben,
volt úgy is, hogy hiába.
Mennyit támasztottam a tökmagos-bódét,
míg jött a troli, de elengedtem s néztem utána.  

Lövölde tér – ott mindig hideg van
és fúj a szél, és nem süt a nap sehonnan.
Lövölde tér – ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél.
Vagy csak úgy képzelem én.
Lövölde tér –  köd ül a zugokban,
és fúj a szél a liget felől unottan.
Lövölde tér – ott sosincs nyár. csak ősz. meg tél.
Vagy csak úgy képzelem én.  
Lövölde tér – ott mindig hideg van,
és fúj a szél, és nem süt a nap sehonnan.
Lövölde tér – ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél.
Vagy csak úgy képzelem én.
Lövölde tér –  köd ül a zugokban,
és fúj a szél a liget felől unottan.
Lövölde tér – ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél.
Vagy csak úgy képzelem én.  

Ma is he arra járok, fázom,
még ha rekkenő július van is.
Érzem a hátamon a régi krombi kabátom.
Meg volt rajtam egy sapka is…tá-rá-tá-tá-tá-tá  

Lövölde tér – ott mindig hideg van,
és fuj a szél, és nem süt a nap sehonnan.
Lövölde tér – ott sosincs nyár, csak ősz, meg tél.
Vagy csak úgy képzelem én.