Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

November bár

Semmi baj. Fáradt vagy.
Most jó lenne hazamenni.
Csak annyit mondj, hogy indulnál,
hogy nem tart már vissza semmi.
 Hívnék egy autót, ne a villamosra várj.
 ez a sáros út túl sötét.
 Néptelen környék. Ez egy külvárosi bár.
 Itt csak te voltál szép.     

  Itt november van mindig, és fázik a zongorám.
  Ugyanazt, mint máskor – mindig ugyanúgy szólnak rám.
  Ők reményt isznak – én a tegnapot játszom el -,
  hátha szebb lehet a holnap valamivel.  

Csak néha van úgy, mint most,
hogy jön valaki, aki mást hoz,
és változik az a környezet,
ami nem szokott soha máshoz.
 Még sosem láttam, tud-e másnak látszani
 ez a névtelen november bár.
 Még sosem mondták, néha jó lenne hallani
 egy másik dalt talán.     

  Itt november van mindig, és fázik a zongorám.
  Ugyanazt, mint máskor – mindig ugyanúgy szólnak rám.
  Ők reményt isznak – én a tegnapot játszom el -,
  hátha szebb lehet a holnap valamivel.

Hozzászólok