Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Az ördög tegnap a városban járt

Az ördög tegnap a városban járt.
Senki nem ismert volna rá,
de engem elvitt – gyere, menjünk valahová.  

Nyitott autó. Fekete szárny.
Repült velünk a hídon át.
Az ördög tegnap, mondom, a városban járt.    

Hosszú szőke haja volt – és mindenhogy szép.
 Azt mondta, mindenem a tiéd.     

A bankban a pénz, és a dombon a ház –
  megkaphatsz bármit, mondd, hogy mit kívánsz.
  – Vidd el a lelkem, adnod semmit se kell,
  csak még egy éjszakára maradj velem.  

Az ördög tegnap a városban járt.
Nem tudom, mikor ment tovább.
Itt a hajnal. Az ágyon egy szürke virág.  

Nem értek semmit, és semmi nincs jól.
Körben minden csupa por.
Leszek-e tisztább még egyszer, valamikor?    

Hosszú szőke haja volt – vagy nem tudom már.
 Az ördög mindent kitalál.     

A bankban a pénz, és a dombon a ház –
  megkaphatsz bármit, mondd, hogy mit kívánsz.
  – Vidd el a lelkem, adnod semmit se kell,
  csak még egy éjszakára maradj velem.

Hozzászólok