Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Soha többé nem hallgatok bluest

Szombatról keddre virradó reggel.
Az összes fejem zúg – és szakad szét.
Tempóban vagyok egy gyógyüveg sörrel,
de egy-két adagot még kibírnék.  

Mit keres itt ez az idegen város?
Hogy került elém ez a furcsa út?
Tegnap még úgy volt, hogy itt vagyok otthon.
A tegnap különös szó. Ködös múlt.
Esküszöm, később letagadom,
hogy ez miattad van,
csak még egy néhány kutya napon
legyek túl!  

Soha többé nem hallgatok bluest.
És jó leszek – józanul.
Soha semmi nem varázsol el.
Csak rajtad legyek túl!
Soha többé nem hallgatok bluest,
és nem iszom mást, mint dzsúszt.
Mit bánom én, hogy hogy alakul.
Csak rajtad legyek túl!  

Fekszem majd otthon, nézem a tévét.
Néha talán a szomszéd csönget át.
Játszunk egy partit, szidjuk a meccset,
és megmagyarázzuk majd a politikát.
Hogy padlón voltam, letagadom és elfelejtem.
Csak még egy néhány kutya napon legyek túl!  

Soha többé nem hallgatok bluest.
És jó leszek – józanul.
Soha semmi nem varázsol el.
Csak rajtad legyek túl!
Soha többé nem hallgatok bluest,
és nem iszom mást, mint dzsúszt.
Mit bánom én, hogy hogy alakul.
Csak rajtad legyek túl!  

Soha többé nem hallgatok bluest,
csak rajtad legyek túl!
Soha többé nem hallgatok bluest,
csak rajtad legyek túl!
Soha többé nem hallgatok bluest,
csak rajtad legyek…

Hozzászólok