Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Nagyvárosi éjszakák

Valahol hallgatom a zenét estefelé.
Odakinn lezuhan a sötét,
és az utca jelmezt vált.
Szemem előtt alakul át,
vesz egy színesebb ruhát.  

Neonok vére fut a falon. Csorog a fény.
Valaki alszik már a padon,
rajta gyűrött nagykabát.
Hajnalig így teleli át
a nagyvárosi éjszakát,
és megy tovább.  

És rajzanak körben az éjszaka lányai.
Nélkülük semmi sem él.
És szépek és csúnyák és olcsók és drágák,
és tudják, hogy mi mennyit ér.
Mennyi varázslat és mennyi ígéret
már ahogy nevetnek rád. 
És nem kívánsz tőlük, csak egyetlen éjszakát.  

Gyűlik az asztalon a zseton. Fut a golyó.
Valaki mindene egy lapon,
és a bank húz még egy ászt.
Veszik a tét.
Rabol a gép.
A nagyvárosi éjszakák kemény világ.  

És rajzanak körben az éjszaka lányai.
Nélkülük semmisem él.
És szépek és csúnyák és olcsók és drágák,
és tudják, hogy mi mennyit ér.
Mennyi varázslat és mennyi ígéret
már ahogy nevetnek rád. 
És nem kívánsz tőlük, csak egyetlen éjszakát,
/és/ semmi mást…

  1. Qgli:
    2009 június 2

    Ez a szöveg nagyon tetszik nekem!
    (Sajnos dalszöveg.hu-n nem találtam meg, csak itt van fent)

  2. PWTK:
    2010 július 7

    Nem tudjátok véletlen h honnan érhető el legalább a stúdióverzió?
    Thx PWTK

  3. hat:
    2010 július 7

    Jobbra, a Marathon letöltés menüpont.

Hozzászólok