Milyen jó, hogy nincsen időgép.
Hogyha volna, biztos elszöknék.
Mindig távolabbra szállnék.
Minden bosszúságot itt hagynék.
Mindig mindent újra kezdhetnék.
Nem sok volna, amit nem tudnék.  

Kíváncsiság vinne mindig.
Régi, nyughatatlan vándorvér.
Milyen volna, ha máshol élnék?
Milyen volna, hogyha más lennél?
Ha múltat, jövőt, mindent ismernék,
volna-e bárki, akit szeretnék?  

Láthatnám, amit nem sokan:
mennyi még, ami hátra van?
Jelent-e bármit bárkinek,
hogyha már nem leszek?  

Megtudnám a könyvem végét.
Jönne néhány furcsa félelem.
Miben hinnék? Miről álmodnék?
Hogyan kételkednék bármiben?
Sosem várhatnám a szerencsét.
Milyen jó, hogy nincsen időgép.  

Megtudnám, amit nem sokan:
mennyi még, ami hátra van?
Kérdeznék, de a választól
félnék nagyon.
Megtudnám, ami most titok.
Ér-e bármit, hogy itt vagyok?
És jelent-e bármit is bárkinek,
ha már nem leszek?