Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

A semmiből a semmibe

Sötét a kedvem, mint a vihar.
Ez is egy sűrű, sűrű éj.
Ereim izzanak, érzem.
Akár a korbács, zuhog a vér.
Egy másik őrületből menekültem ide.
Elmúlt. Nincs sehol.
Ki mondta azt, hogy ez csak zene?
Ez rock and roll.  

A semmiből a semmibe
százezer út vezet,
és mind kemény,
és nincs remény,
és félek
és féltelek.
Ez kőkemény.
Ez kőkemény.  

Valamit mondanom kell neked.
Lehet, hogy máskor nem tudom.
Növekszik megint a gyűlölet.
Lehet, hogy értem, de nem akarom.
Egy másik őrületből menekültem ide.
Elmúlt. Nincs sehol.
Ki mondta azt, hogy ez csak zene?
Ez rock and roll.  

A semmiből a semmibe
százezer út vezet,
és mind kemény,
és nincs remény,
és félek
és féltelek.
Ez kőkemény.
Ez kőkemény.  

Azt mondd meg, ki törődik veled.
Örökké harcolsz a semmiért.
Amiről álmodsz, az nem a tiéd.

Hozzászólok