Megy a nyár, és a sötét hajó
jön le megint a nagy folyón.
Készülődj, mire elfogy a hold, ideér.
A kapitány áll a fedélzeten.
Semmi mosoly, semmi érzelem.
Csak teher volna az utolsó út idején.

Csomagold, ami fölösleges,
amit senki soha nem keres,
ami itt – amíg itt volt a nyár – összegyűlt.
Illatok, dalok, szelíd szavak,
és amiről hitted, hogy szép marad,
egy szerelem, az is eldobható. Rég kihűlt.

Megy a sötét hajóval
fagyos, távoli tenger felé,
ahol senki sem látjha már többé.
Lehet, elsüllyed mélyre,
lehet, felszáll a felhők közé,
soha senki nem látja már többé.

Megy a sötét hajóval
fagyos, távoli tenger felé,
ahol senki sem látjha már többé.
Lehet, elsüllyed mélyre,
lehet, felszáll a felhők közé,
soha senki nem látja már többé.