Volt már az életemben néhány igazi lány.
Olyan is volt, akit az ember épp csak megkíván.
Volt, aki mindig adott és sohasem kért.
Olyan is volt, aki mindent akart, cserébe semmiért.
Én mindet szerettem. Búcsúzóul írtam nekik egy dalt.
És aki ezután jön – mindegyik helyett szeretem majd.  

Volt néhány forró vérű, és volt néhány hideg.
Volt, aki nekem adta, amit soha még senkinek.
Volt, aki elringatott már a kezdet kezdetén.
Olyan is volt, akit bárhogy is kértem, soha nem lett az enyém.
Én mindet szerettem. Búcsúzóul írtam nekik egy dalt.
És aki ezután jön – mindegyik helyett szeretem majd.  

Lányok, akik voltak – apró vércseppek az ereimben.
Lányok, akik voltak – egy-egy emlékkép az idegekben.
Lányok, akik voltak – valóság őrzői a képzeletben.
Lányok, akik jöttök – ti is szüljetek egy kicsit
újra és újra és újra és újra engem.  

Volt, akit bántottam, mert nagyon szeretett.
Olyan is volt, akit letagadnék, de most már nem lehet.
Volt, aki azt mondta, hogy bolond vagyok.
Volt, aki úgy szeretett, ahogy én sosem tudok.
De mindet szerettem. Búcsúzóul írtam nekik egy dalt.
És aki ezután jön – mindegyik helyett szeretem majd.