Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Szerelemtől részegen

Már csomagokban őrzi a dolgait,
és megölel még, de már nem szorít,
és látod a kulcsai mellett
a jegyet az asztalán.
Gyűrött papíron távoli cím,
egy telefonszám.  

A hajnal eret vág a városon.
Az aszfalton álmok párolognak el.
Látod, ahogyan ő is végleg eltűnik
az utcákra fröccsent, álmos tömegben.  

Ma megölöd a délutánt. Valahol, valakivel.
És vacogó vággyal járod az éjjelt, hogy szerető altasson el.
Az elárvultak törzshelyein a vadászat véget ér,
s egy csupa-jaj blues a holnapba elkísér.  

A hajnal eret vág odalenn a városon.
Az aszfalton álmok párolognak el.
Hova futhatsz, nem tudom,
egyedülléttől szárazon, szerelemtől részegen.
Nem karol fel senki sem,
egyedülléttől szárazon, szerelemtől részegen.
Nem fogad be senki sem,
egyedülléttől szárazon, szerelemtől részegen.

  1. L.Bognár Ildikó:
    2016 augusztus 18

    Kedves Attila!

    A segítségét szeretném kérni. Van sok dalszöveg, amit írtam, de nem vagyok profi, sajnos nem tudom a végleges formába önteni, pedig nagyon jók, legalábbis azok lennének. A lányom énekel, most jutott el az élete abba a szakaszba, hogy szeretne önálló dalokat. A stílusa inkább lírai, ha érdekli a dolog, küldök linket. Ha esetleg össze tudnánk hozni egy személyes találkozót, nagyon megköszönném.

    Üdvözlettel

    L. Bo

Hozzászólok