Itt vagy, itt vagyunk.
Nincsen másik hely.
Nem mi tartunk örökké.
A sorunk végtelen.
Mint a tegnap a holnapban,
úgy tűnünk el.
Ugyanúgy olvadunk el.  

Amit az útról megtudhatunk,
egymásnak adjuk át.
Amit a lényegből megértünk,
így gondoljuk tovább.
A kötelék túl erős.
Rám kényszerít téged,
ahogyan engem is rád.  

Ha előbb indultál el és távolabb jutottál,
visszanézve jó szívvel gondolj rám.
Hagyj jeleket, ahol ellenem csapda áll.
Valahogy óvj meg, ahogy lehet.
Ha mellettem jössz, szeress, hogy érezzem, velem vagy.
Te bátoríts, én vigyázok, el ne maradj.
És jeleink, miket elszórtunk, érti talán,
aki most jár ott, ahol voltunk már.  

Még az se törvény, hogy itt legyünk,
de úgy sincs másik hely.
Mi magunk végesnek születtünk.
A sorunk végtelen.
A kötelék túl erős.
Ha szakad a lánc,
mi magunk pusztulunk el.  

Ha előbb indultál el és távolabb jutottál,
visszanézve jó szívvel gondolj rám.
Hagyj jeleket, ahol ellenem csapda áll.
Valahogy óvj meg, ahogy lehet.
Ha mellettem jössz, szeress, hogy érezzem, velem vagy.
Te bátoríts, én vigyázok, el ne maradj.
És jeleink, miket elszórtunk, érti talán,
aki most jár ott, ahol voltunk már.