Ha ÉN rózsa volnék, elpusztulnék.
Nincs tövis rajtam. Semmi sem véd.
Nyílnék, aztán elvirágoznék,
és nem tudnám, hogy kinek voltam szép.

Ha színtelen lennék, vagy változó,
úgy lenne könnyű. Úgy volna jó.
Elvegyülnék. Nem különböznék.
Egyformák közt boldog is lennék.

Gonddal és bajjal nem pörölnék,
és bűntelennek megmaradnék.
Megszeretném, aki elfogad,
és nem tudnám, hogy nem vagyok szabad.

De biztosan tudnám, amit tudok.
Érteném azt is, miért vagyok.
És azzal is csak megbarátkoznék,
hogy ha nem volnék — hát nem hiányoznék.

Friderika, 1994.