Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Sánta bárka

A tenger vigyázott rá a hosszú úton,
és partot ér a nagy hajó.
A pallón lezúdul mind a szomjas matróz.
Gyerünk, gyerünk! Hol egy ivó?
Az utcán az utca minden büszke lánya.
Szívünk szerint jöhetne mind.
Egy ajtón az esti szélben leng a tábla:
Aki nem jön be, maradjon kint!  

Sánta bárka tengerészlokál.
Whiskys hordó áll a zongorán.
Hiába táncolna a publikum, az itt igen nehéz.
Megáll a józan ész, hogy erre nincs egy jó zenész.
Sánta bárka tengerészlokál.
A doktor lánya rendel a zongorán.
Hiába táncolna a publikum, az itt a sorscsapás,
hogy erre nem jut más, csak egy rossz szájharmonikás.  

Már látom a hirdetést egy másik házon:
Jó hangszerész kerestetik.
Ez úri hely, zenészre itt csak ritkán lőnek.
Ha feszül a húr, elkergetik.
Volt már itt trombitás Jamaicából.
Ki tudja, mért, a vízbe fúlt.
Egy másik, hogy hagyta itt a zongoráját,
ne kérdezz rá – az már a múlt.  

Sánta bárka tengerészlokál.
Whiskys hordó áll a zongorán.
Hiába táncolna a publikum, az itt igen nehéz.
Megáll a józan ész, hogy erre nincs egy jó zenész.
Sánta bárka tengerészlokál.
A doktor lánya rendel a zongorán.
Hiába táncolna a publikum, az itt a sorscsapás,
hogy erre nem jut más, csak egy muszáj harmonikás.  

Sánta bárka tengerészlokál.
Whiskys hordó áll a zongorán.
Hiába táncolna a publikum, az itt igen nehéz.
Megáll a józan ész, hogy erre nincs egy jó zenész.
Mert erre nem jut más, csak egy rossz szájharmonikás. 
Erre nem jut más, csak egy muszáj uszály-harmonikás.
    

Hozzászólok