Éjfél múlt.
Felhőkben úszik a csönd
a sötét szobán.
Nincs mit mondj.
Várod, hogy én kezdjem el.
De nem érzem már.
 Voltam máskor is így.
 Egy mondat volna a híd.
 Mégsem jön.
 Majd útközben ér valahol
 egy idő után.  

Nem voltál,
ahhoz, hogy légy kicsit őrült,
soha ilyen közel.
Mégis mindig távolról, józanul nézted,
hogy nem érlek el.
 Voltam máskor is így.
 Egy mondat volna a híd.
 Mégsem jön.
 Vagy elkésve úgy veszik el,
 hogy sosem segít.     

  Ha lenne holnap, jól tudnám,
  mit mondjak még az ajtódnál,
  hogy visszatarts, ne engedj el.
  Ha lenne holnap, jól tudnám,
  mit mondjak még az ajtódnál,
  hogy visszatarts, ne engedj el.
   Voltam máskor is így.
   Egy mondat volna a híd.
   Mégsem jön.
   Vagy útközben átalakul.
   És sosem segít.  

Éjfél múlt.
Felhőkben úszik a csönd
a sötét szobán.
Nem mozdulsz.
Várod, hogy én kezdjem el.
De nem érzem már.
 Történt máskor is így.
 Egy mondat volna a híd.
 Mégsem jön.
 Majd útközben ér valahol
 mikor már nem segít.  
  Ha lenne holnap, jól tudnám,
  mit mondjak még az ajtódnál,
  hogy visszatarts, ne engedj el.
  Ha lenne holnap, jól tudnám.
  De félek, úgyis eldőlt már,
  hogy visszatarts, vagy engedj el.     

  Ha lenne holnap, jól tudnám,
  mit mondjak még az ajtódnál,
  hogy visszatarts, ne engedj el.
  Ha lenne holnap, jól tudnám.
  De félek, úgyis eldőlt már,
  hogy visszatarts, vagy engedj el.  

Nem voltál,
ahhoz, hogy légy kicsit őrült,
soha ilyen közel.
Mégis, most is
távolról, józanul nézed,
hogy nem érlek el…

Bikini, 2001