Egy léghajón a dombokat,
a távoli láthatárt,
egy repülőn két földrész között
a tengert szelném át.
Egy űrhajón a végtelent,
ahol véget ér a világ,
s ha volna már időgép,
az időt lépném át,
 de gyalog vagyok, így feltűnő,
 és bánt a távolság.
 Ha te nem segítsz, én nem tudom,
 hogy jutok el hozzád.     

  Tőled hozzám, az egy perc.
  Tőlem viszont hozzád, az túl sok.
  Ha tennél, akár egyetlen lépést,
  félúton lennék már.
  Tőled hozzám, az egy perc.
  Tőlem viszont hozzád, az túl sok még.
  Ez egy ördögkerék.  

Mitől van, hogy nem tudom,
merre induljak el?
Már bemértem az összes holdat,
de nem jön vissza jel.
Annyi mindent tud már az ember
a térről, az időről,
de ha rólad van szó, nincs tovább.
Minden tudás romba dől.
 A gépeknek és az angyaloknak
 egyszerű a világ,
 de ha nem segítsz, én nem tudom,
 hogy jutok el hozzád.     

  Tőled hozzám, az egy perc.
  Tőlem viszont hozzád, az túl sok.
  Ha tennél, akár egyetlen lépést,
  félúton lennék már.
  Tőled hozzám, az egy perc.
  Tőlem viszont hozzád, az túl sok még.
  Ez egy ördögkerék.  

Így forog, úgy forog a világ.
Ha nem segítsz, én nem jutok el hozzád.
Így forog, úgy forog a világ.
Ha nem segítsz, én nem jutok el hozzád.

Cotton Club Singers, 2005.