Kicsit számolunk megint.
Kicsit változunk megint.
Elfáradt egy másik év.
Ahogy adott, úgy tudott.
Amit elvitt – itt sem volt.
Ködbe rajzolt, halvány kép.

Mennyi minden összegyűlt,
ami értékesnek tűnt,
de költözéskor eldobnánk.
Annyi mást meg elvinnénk,
ami fontos volt és szép,
de elkopott, vagy eltűnt lassanként.

Bárcsak a régiek vigyáznának ránk,
hogy látni a lényeget megtanulhatnánk!
És bárcsak az égiek
egyszer vezetnének úgy,
hogy bárhová indulunk, vigyen tiszta út!

Odakinn, idebenn vihar most már ne legyen.
Tudod, megpróbálnánk, milyen volna könnyebben.
Odafenn, idelenn csak a sötétségtől félek.
Kérlek, védj meg! Egy gyertyát gyújts nekem!

Tudod, ünnep lesz megint.
Össze kéne jönni mind,
megterített asztalnál.
Földre hajló szárnyaink,
ki se nyílt virágaink,
megmutatnánk egyformán.

Kicsit búcsúzunk megint.
Kicsit változunk megint.
Elfáradt egy másik év.
Ahogy adott, úgy tudott.
Amit elvitt – itt sem volt.
Ködbe rajzolt, halvány kép.

Mennyi minden összegyűlt,
ami fölöslegesnek tűnt,
de most már jobban őriznénk.