Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Nincs időnk

Mennyi mindent tervezünk és halasztunk el,
mert ráér még a szeretnénk, ha sürgősebb a kell.
Mert nincs, nincs, nincs, nincs időnk,
mert még nincs, nincs, nincs, nincs időnk.  

Tudjuk, mennyi jó dologról maradtunk le már,
de a szép mindig csak sántikál a fontosabb után.
Mert nincs, nincs, nincs, nincs időnk,
soha nincs, nincs, nincs, nincs időnk.  

És nézd, a nyár is hogy elfutott velünk.
Jövőre majd barnábbak leszünk.
De ne félj, kicsim, lesz egy jókedvű telünk,
és esténként, ha jó idő lesz, tévét is nézhetünk.  

Mennyi mindent de jó volna megkóstolni még,
és mennyi helyre vágyunk még, vagy visszavágyunk rég,
de nincs, nincs, nincs, nincs időnk,
erre nincs, nincs, nincs, nincs időnk.  

És nézd, a nyár is hogy elfutott velünk.
Jövőre majd barnábbak leszünk.
De ne félj, kicsim, lesz egy jókedvű telünk,
és esténként, ha jó idő lesz, tévét is nézhetünk.  

Azt mondják, a fáradt motor egyszer csak leáll.
Szórakozni, kikapcsolódni, pihenni kéne már,
de nincs, nincs, nincs, nincs időnk,
soha nincs, nincs, nincs, nincs időnk.
Semmire nincs, nincs elég időnk,
Semmire nincs, nincs elég időnk.
Majd lesz, ha már nem lesz hozzá erőnk.

Hozzászólok