Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Hová tűnt a sok jó barát?

Mondd, hova tűnt a sok jó barát?
Látod, ajtót se nyitnak ránk
egy ideje már.
Mondd, mitől van ez a változás?
Mi vagyunk, vagy az élet más
egy ideje már?  

Mondd, hol a társaság, az örökös viták,
a végigjátszott éjszakák?
És túl az ellentéteken,
az elment éveken,
miért kell, hogy így legyen?
Mondd el, hova tűnt a sok jó barát?
Látod, ajtót se nyitnak ránk
egy ideje már.  

Hol van, hol a rengeteg ismerős,
akikkel néhanap összejössz valamiért?
És mondd, hova tűnt a sok ellenség,
aki ízekre tépne szét – de értene még.  

Mondd, hol a társaság, az örökös viták,
a végigjátszott éjszakák?
És túl az ellentéteken,
az elment éveken,
miért kell, hogy így legyen?
Mondd el, hova tűnt a sok jó barát?
Látod, ajtót se nyitnak ránk
egy ideje már.  

Mintha egy kis szigeten léteznénk,
és szigetek körül keringenénk.
Mondd, hova tűnt a sok jó barát?
Látod, ajtót se nyitnak ránk
egy ideje már.
Mondd el, hova tűnt a sok jó barát?
Látod, ajtót se nyitnak ránk
egy ideje már.
    

Hozzászólok