Rosszat sose mondj rám
Így akartuk: gyorsan élni.
Tüzet fogni és elégni.
Teljes gázzal nyomni végig.
Szédülni, ha bármi szédít.
Hinni és összetörni –
elég volt néhány szó.
Szeretni, mégis menni –
mert mindig máshol jó.
Sok minden fáradt már.
Szép lassan megy le a láz.
Küldj el, ha rámuntál.
Vagy menj. De meg ne alázz.
Így volt jól. Vagy ha mégsem:
jól voltunk egy tévedésben.
Külön néha, de együtt mindig.
Vittük volna másra, mint így?
Vastalpon, könnyű szárnyon
tartott meg föld és ég.
Voltunk, hogy úgy se fájjon,
ha egy nap nem lennénk.
Sok minden fáradt már.
Szép lassan megy le a láz.
Menj el, ha rámuntál.
Vagy küldj. De meg ne alázz.
Annyi minden megváltozott.
Nem jött a fogadott szám.
Változz, ha úgy gondolod.
Csak rosszat sose mondj rám.
Szia kedves Attila!
Tudod, volt a TRB és én csak akkor, attól kezdve figyeltem arra, hogy Te miket is írsz. Nem szövegeket, annál sokkal többet: érzéseket, illatokat,emlékeket, fájó és bizsergető részeket találsz meg a lelkemen. Olyanokat, amiket ezek a szövegek /a zenékkel együtt igazán!/ tudnak csak a mélyről előhozni .
Fájt amikor a TRB csúfos vereséget szenvedett, mert sokkal többre lettek volna érdemesek. De még jobban fájt, hogy mindenért Zefit, a zenekar vezetőjét okolták. Azért is szeretem különösen ezt a dalt, mert Zefi ebben mindent el tud mondani. És ez mindenki másra is vonatkozik, legyen bár szürke, hétköznapi ember, mint én is.
Hozzászólok