Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Engedd el

Szeresd úgy, ahogyan kell.
Vigyázz rá. Emeld fel.
Alakítsd őt sok türelemmel.
És készülj rá, majd hogyan engedd el.
Jön majd az este,
nincs is olyan messze,
hogy tud már hova menni.
És elmegy. És ennyi.  

Tanítsd őt úgy, ahogy kell.
Vezesd őt, ameddig kell.
Százszor meséld el, lehet olcsó minden,
de szabadság még sose volt ingyen.
Jön majd az a reggel.
Engedd. Hagyd, hogy menjen.
Hidd el, biztos benne.
Másképp nem is menne.    

 Várjon úgy a szerencsére,
 ahogy te meg én pár dallal előbb.
 Segítsd úgy, hogy ne vegye észre.
 Segíts, hogy higgye azt, hogy jó hely a föld.
 Mutasd mindig, nem tudja még,
 hogy egyszerűbb, ha őszintébb,
 de hagyd, hogy végigjárjon minden utat.
 Hiába szeretnéd: ő nem te vagy.  

Ne felejtsd el most se, hogy régen a zenékből mit tanultál.
A szabadság van minden régi szalagon.
Most előkerül mind, és ugyanúgy dübörög a fiadnál.
Öleld át és engedd, engedd szabadon.

Hozzászólok