A mai napig igazi rockernek tartom, sőt a magyar rockzene egyik alappillérének. Úgy is mondhatnám, hogy igazi őskövülete a szakmának. Azzal a tapasztalattal és tudással, amivel rendelkezik, bármelyik kiadói, vagy egyéb, zenével kapcsolatos vezetői székbe beülhetett volna, ám megmaradt annak, ami ezelőtt huszonöt évvel is volt, szövegírónak.
A Karthago első időszakában sokakat megkerestem, hogy dolgozzunk együtt, de Attilát nem mertem felkérni, hogy írjon nekünk dalokat. Talán azért, mert úgy hittem, nagyon elkötelezte magát a Piramishoz és a Korálhoz, ezért nemet fog mondani. Ez érdekes, mert S. Nagy Istvánt, vagy Tardos Pétert szemrebbenés nélkül felhívtam, akik igent mondtak a felkérésre. Sajnos, ezek a rutinos rókák nem tudták igazán megfogalmazni azokat a gondolatokat, amiket mi szerettünk volna, így jobb híján magam követtem el a Karthago szövegeinek nagy részét. Nem mondom, hogy száz százalékig elégedett voltam ezekkel a munkáimmal.
A Tokaji Rock Gyermekei Táborban kerültem először munkakapcsolatba Attilával. Számomra egyértelmű, hogy a zenekarok mondanivalóját leginkább a szövegíró határozza meg, ezért nem szabad leragadnunk az utánpótlás nevelésében csupán a hangszeres ismeretek fejlesztésénél. Kicsit félve telefonáltam neki, hogy lenne-e kedve szövegírást tanítani az ifjú titánoknak? Legnagyobb meglepetésemre hihetetlen lelkesedéssel fogadta a felkérést. Azóta örökös tagja a tokaji tanárgárdának. Az együtt eltöltött hetek alatt bebizonyosodott, hogy Attila nem csak megfogalmazni tudja a rocker életérzést, de úgy is él. Szereti a szabadságot, imád kocsmázni és társaságban iszogatni, megnézi a csinos lányokat, stb. Ennek a látszólag szertelen életvitelnek az ellenére, rendkívül lelkiismeretesen foglalkozik a tanítványokkal. Hozzá bárki bekopoghat – akár hajnal háromkor is -, ha tanácsra van szüksége. Bár a legtöbben eleinte tartottak tőle tekintélytiszteletből, vagy mert nem érezték úgy, hogy ismerik, hamar rájöttek, hogy egy közvetlen, segítőkész, laza figura, aki őszintén megmondja a véleményét mindenkinek, amit érdemes is megszívlelni.
Legutóbb a Korál kisstadioni koncertjén kápráztatott el, amikor Balázs Fecó behívta a színpadra, hogy megköszönje mindazt, amit a szövegeivel a Korálért tett. Zavartan lépett ki a rivalda fényébe, mert számára is meglepetés volt a köszöntés. A vastapssal ünneplő tömegnek búcsúzóul ezt mondta: Nem baj, hogy esik az eső, mert ma este dalból van fölöttünk az ég!