Horváth Attila

Úton lenni – semmi. Útnak kéne lenni legalább.

Keresnék egy erdőt

Képzeld el, hogy valóra válik
mindaz, amit csak megálmodunk.
Mindenki lép egyet előre
és maga mögött hagyja, amit megunt.
Születne, mondjuk, egy rendelet,
hogy mindenki kapja meg, amit szeret,
és mindennap legyen elégedett.
Nem tudom, mit tennék.

Talán
keresnék egy erdőt,
ültetnék egy fát,
és figyelném, hogy mennyit nőtt
– vagy negyven éven át.

Őrizném a virágait,
és gondoznám is, ahogy tudom.
Ha lenne gyümölcse, az enyém volna,
de bárkinek jutna, ha szeret nagyon.
Ha nem szeretne se volna baj,
ha éhesen jönne, vagy szomjasan.
Ennyit adok, hogyha ennyi van.
Több soha nem volt még.

Igen,
keresnék egy erdőt,
ültetnék egy fát,
és figyelném, hogy mennyit nőtt
– vagy negyven éven át.

Mindenféle állataim
léteznének a tanyám körül.
Játszanánk, és nem érdekelne,
hogy ki van kint és ki van belül.
De belefér az is, hogy nem sikerül.
Örüljön az, aki ennek örül.
Ha valamilyen hangszer előkerül,
én el tudom kezdeni újra.

Keresnék egy erdőt,
ültetnék egy fát,
és figyelném, hogy mennyit nőtt
– vagy negyven éven át.

Hozzászólok